Somlyó Zoltán: AZ UTOLSÓ NAP
rekedt bánathárfa kriptája e fő.
Ma hívlak utolszor bús emlékezéssel,
Mea, te szívemre hullott bús redő!
s minden tavasz-csendje az ajkamra jött:
Mea, ma agg vagyok, ötezer esztendős
s könnytelen zokogok arcképed előtt.
huszonnyolc esztendő ma porrá törik,
de ebben a porban te égsz örökig!
barna bársonyába s elapadt szemem
meghalna, míg ajkad emlékét szedem...