Somlyó Zoltán: PESTI VASÁRNAP ESTE
a nagytestű, asszonyos dajkám;
szívem megduzzadt kebelére hajol
búsan, babonásan és balgán...
Megindul alattam az Andrássy-út
búsan, babonásan és balgán.
a pesti vasárnapi estén.
Kétsort paloták, arany, szép kacagás
és pénz ül az emberek testén...
Nagy barna búk futnak az útunk előtt
és pénz ül az emberek testén.
és ballagó fájdalmak jönnek;
s elszunnyadnak dajkám nagy, meleg ölén -
a fájdalom könnyű a földnek...
Vidám rohanások lüktetnek vadul
s a fájdalom könnyű a földnek.
Mea, reszket az ajkam, a térdem...
Tudom, reszket a térded, a szád neked is, -
ha szeretsz még, ma könyörögj értem...
Nagy bársonyos asszonyok lába dalol:
Ha szeretsz még, ma könyörögj értem!...
- mint én terád - tavaszra vár.
Fehér hó szitál s jön egy fekete folt:
egy holt s négy pomp-fünébr-huszár...
Siralmas, keserves két néma fasor,
egy holt s négy pomp-fünébr-huszár.