Somlyó Zoltán: UTCAI SZONETT
cellaízű, mohos szobáknak kalandosan összeverődő ára.
Hajnali lenyugvás; ébredés szürkén, álmosan, este:
veletek is leszámoltam, végeztem, - valahára!
Egy út: haza, törődve, reggel és egy: az estbe, egyformán álmos.
Öltözködés sietve: miért? Gyors ágybalépés : mivégre?
Tegnap és Holnap: élők. A ma mindig magányos!
Falon ne lógjon egyetlen kabátom, amelyben nyögve járok!
Ajtó ne álljon útat ijesztőn, lesve, míg rátalál az öklöm.
testem vonagló búja fúljon kabátom sötét vonalába,
míg enmagamtól envégem, ennyugalmam csöndben elöröklöm.