Somlyó Zoltán: A NAPPALOK RÖVIDÜLNEK...
Tücskök halkan hegedülnek.
Levél kullog, fű megsárgul.
A napsugár is lomhán hull.
fák közül a nyári zenét,
mint valami régi, fakó
selymet, mely emlékbe való...
Az álmaink rosszabbodnak...
Konyhán több a főzés-sütés.
Mélyebb lesz az óraütés...
többet babrál a gyerekkel:
s ha a lámpát már eloltják,
egymást forróbban karolják...
muskotályos illat lángol;
must is lészen, bor is lészen,
nem halunk szomjan egészen...