Somlyó Zoltán: AMITŐL FÉLTEM...
AMITŐL FÉLTEM...
Mindig féltem a szomjas toroktól.
A kábító, nehéz boroktól.
S a mélyen zengő tudós és bölcs,
titkos hatalmu doktoroktól.
A kábító, nehéz boroktól.
S a mélyen zengő tudós és bölcs,
titkos hatalmu doktoroktól.
Mindig féltem a női szemtől,
az áhított nagy szerelemtől,
a bajba hulló, búsító,
legédesebb veszedelemtől.
az áhított nagy szerelemtől,
a bajba hulló, búsító,
legédesebb veszedelemtől.
S - ma is... be szomjas még a torkom!
S a borral is akad még dolgom.
S patikaszernek, szerelemnek
nehéz porát szivembe hordom...
S a borral is akad még dolgom.
S patikaszernek, szerelemnek
nehéz porát szivembe hordom...
Megállok most a téli szélben:
az életem javát leéltem.
S lám, mindent, mindent megtaláltam,
amitől oly reszketve féltem...
az életem javát leéltem.
S lám, mindent, mindent megtaláltam,
amitől oly reszketve féltem...
