Somlyó Zoltán: AZ ALVÓ SZÍNHÁZ
mély csendbe csukva csüng a vaslakat...
Járókelő: kit erre sürget útad,
halkan bocsásd az aszfaltra sarúdat,
mert szent álom van a tető alatt...
a klasszikus, a csengő szócsalád:
a szívdobbantó, lélekfojtó dráma,
amely körül, mint ódon aranyráma,
a magyar rím csorgatja óborát...
s cobolyméltóság ihletett ura:
Shakespeare... csiszolt ónix-lapok közében,
vállán palást és pallos jobbkezében,
ajkán mosoly, szarkasztikus, fura...
Júliához csipkék közt visz az út...
S a rézgliciniás picinyke erkély,
melyre leszáll az ezüsttel kivert éj,
Rómeót hívja, aki elaludt...
Hallod az álom mély lehelletét?...
Kőkriptában, hogy senki meg ne lássa,
tisztul az Arc száz hajszálnyi vonása,
hogy új életet intsen majd feléd...