Somlyó Zoltán: AZ EMBER ÖSSZEHÚZZA JÓL MAGÁT!...
Most már feladhatok minden reményt.
Halálos baj már az a régi lob...
Ha eddig így volt, nem lesz sose jobb.
A régi megszokott rend ez nekem.
Az élő rossz, mely esik, havazik
tavasztul télig, téltül tavaszig...
az ember összehúzza jól magát,
hogy minél kisebb és szürkébb legyen,
mikor végzete útjain megyen.
így legalább mind kisebb célt mutat.
S az éjben, amely végleg ráborult,
vér nélkül ússza meg a háborut...
Csak önmagának teszi dolgait.
S ha egy nap megbicsakolja magát,
egyetlen szót se szól száz éven át...