Somlyó Zoltán: KÖNYVEK, AMIKET SOSEM OLVASHATTAM
KÖNYVEK, AMIKET SOSEM OLVASHATTAM
Ó, hányszor gondolok tirátok,
minden széptől és jótól elhagyottan:
ti könyvek, miket sosem olvashattam!
minden széptől és jótól elhagyottan:
ti könyvek, miket sosem olvashattam!
Ti titokzatos, messzi hűs lapok!
Betűknek mérhetetlen tengermélye:
nem vihettek magasba és a mélybe...
Betűknek mérhetetlen tengermélye:
nem vihettek magasba és a mélybe...
Ott sorakoztok messzi polcokon
a titkotok két tábla közt bezárva -
s nekem nincs kulcsom ebbe a szent zárba...
a titkotok két tábla közt bezárva -
s nekem nincs kulcsom ebbe a szent zárba...
De hűvös őszi alkonyatokon,
mikor hangja sikolt a szélkakasnak,
lelkemre éles fénysávok szakadnak...
mikor hangja sikolt a szélkakasnak,
lelkemre éles fénysávok szakadnak...
És megindul köröttem csendesen
nem olvasott könyveknek légiója
s magával ránt a tisztább régiókba...
nem olvasott könyveknek légiója
s magával ránt a tisztább régiókba...
Megálmodom - ki eljő egykoron -
a legnagyobb gondolkodót a földön:
(hol leszek én, mire csillaga följön!...)
a legnagyobb gondolkodót a földön:
(hol leszek én, mire csillaga följön!...)
S az új Gutenberget is, aki majd
könyvét a lelkünk ráncaira írja...
S a nagy Költőt is, ki Dantét lebírja...
könyvét a lelkünk ráncaira írja...
S a nagy Költőt is, ki Dantét lebírja...
Ki jókedvet és szabadságot ád
a gályapadhoz láncolt embereknek,
kik egy könyv fölé borulva remegnek...
a gályapadhoz láncolt embereknek,
kik egy könyv fölé borulva remegnek...
