Somlyó Zoltán: MÉRT ENGEDTED...
mélyére meneküljek?
Hogy más szerelmek bíborának
hűs trónusába üljek?
önfeledt, béna lázat?
Hogy más asszonyi térd elé
hullasson az alázat?
megett valódi vágyra?
Te: asszonyoknak asszonya,
virágok dús virágja?
az arcomnak sötétjén?
Szemem fáradt tekintetét
elkésett nászunk éjjén?
nem múl a nappal s éjjel.
Megbüntetlek: a kétkedés
iszonyú fegyverével.
hol se ajtó, se ablak:
az örökkévaló gyönyör
gyilkos honába rabnak.