Somlyó Zoltán: SIRATÓÉNEK
Megvillantak a kardok.
Golyók süvöltözének -
Ki tudta, hogy mi lesz?!...
a fekete vagónok;
férjek fűbe haraptak,
asszonyuk ittmaradt.
s gyászkönnyek hömpölyögtek.
Papírbakancs tiporta
a kárpáti sarat...
a jó Isten kezébül
és darabokra tört szét
az ország... a világ...
lelkeknek éjszakája,
s gyermekkorát kesergő
friss generáció...
ő is elment: a költő.
Elvitte azt a fényt is,
ami még megmaradt...
Mi szépet énekelnék?
Betakarom a szívem
s eltöröm tollamat.