Somlyó Zoltán: EGY PAPNAK
s a szobádban béke s illatos virág.
Ezüsthímü papucsban, mint egy álom,
úgy üldögélsz, ajkadon szent imák.
s kis csőrével megüti ablakod.
Ilyenkor a magasság fénye lep meg
s a mélységekből száll ki alakod:
mit zord idők vad keze elsodor
terméskőből vágott talapzatárul.
az éjbe nézel s a hajnalba látsz.
És mélyen bókol künn a vén akác.