Somlyó Zoltán: SZENT: AKI ELMEGY, JÓ: AKI LEÜL
Mondom: ha jégvirágaidat leolvasztanád!...
Mondom: szerelmi kínból elég sohase volt!
Mondom: mit még rabolhatsz, rabold szivem, rabold!
Mondom: szent, aki elmegy, de jó, aki leül!
Mondom: halottas házban zokogni, ó, mi jó!
Mondom: sziveddel csókolj s ajkaddal verj agyon!
A tetszhalál halálos betegség! - mondom én;
nem feszítheti szét.