Somlyó Zoltán: 1917
1917
Hálószoba. Két biedermejer ágy.
Piciny éjjeli szekrény a középen.
Sima lapján sötét srapnel-hüvely,
egy szentkép mellé odatéve szépen.
Piciny éjjeli szekrény a középen.
Sima lapján sötét srapnel-hüvely,
egy szentkép mellé odatéve szépen.
Letisztították róla már a vért
s a föld mocskát; most fény lebeg felette.
A kis cseléd ábrándozó keze
smirglivel szépen kifényesítette.
s a föld mocskát; most fény lebeg felette.
A kis cseléd ábrándozó keze
smirglivel szépen kifényesítette.
Az asszony három tűzpiros színű
virágot tett a harci rézkupakba -
ott áll a srapnel. Disz fayence helyett
bizony most ez van, ez van a divatba...
virágot tett a harci rézkupakba -
ott áll a srapnel. Disz fayence helyett
bizony most ez van, ez van a divatba...
És este, hogyha árván vetkezik,
nincs más tanú, csak ez a tükörfényes
srapnel-hüvely. Csak afelé tekint,
és száraz ajkkal rebesgeti: édes...
nincs más tanú, csak ez a tükörfényes
srapnel-hüvely. Csak afelé tekint,
és száraz ajkkal rebesgeti: édes...
Ez most a tükre. Árva vállait
s minden bús szépségét ez veri vissza.
Míg ágyba dől, melynek patyolata
lassan lepergő könnyeit felissza...
s minden bús szépségét ez veri vissza.
Míg ágyba dől, melynek patyolata
lassan lepergő könnyeit felissza...
