Somlyó Zoltán: 1917
Piciny éjjeli szekrény a középen.
Sima lapján sötét srapnel-hüvely,
egy szentkép mellé odatéve szépen.
s a föld mocskát; most fény lebeg felette.
A kis cseléd ábrándozó keze
smirglivel szépen kifényesítette.
virágot tett a harci rézkupakba -
ott áll a srapnel. Disz fayence helyett
bizony most ez van, ez van a divatba...
nincs más tanú, csak ez a tükörfényes
srapnel-hüvely. Csak afelé tekint,
és száraz ajkkal rebesgeti: édes...
s minden bús szépségét ez veri vissza.
Míg ágyba dől, melynek patyolata
lassan lepergő könnyeit felissza...