Somlyó Zoltán: A PROLETÁR
A PROLETÁR
Tudjátok-e, hogy ki s mi ő vajon?
Egy hang, mely átrivall a zsivajon,
kinek kezén arannyá lett a sár;
ez, ez a proletár!
Egy hang, mely átrivall a zsivajon,
kinek kezén arannyá lett a sár;
ez, ez a proletár!
Tudjátok-e, hogy merre született?
Ottkint, a céda paloták megett,
hol a nyomor az áldozatra vár,
ez, ez a proletár!
Ottkint, a céda paloták megett,
hol a nyomor az áldozatra vár,
ez, ez a proletár!
Hol tarka rongyok s daróclepedők
nem dédelgetve rejtegetik őt,
hol de profundist dalol a madár:
ez, ez a proletár!
nem dédelgetve rejtegetik őt,
hol de profundist dalol a madár:
ez, ez a proletár!
Hol egy sarokban nyolcan alszanak,
a takarójuk roszszagú vacak,
míg dús selyemmel száguld a batár,
ez, ez a proletár!
a takarójuk roszszagú vacak,
míg dús selyemmel száguld a batár,
ez, ez a proletár!
Már hétéves korában koravén
és ahová kergetik, odamén.
És meggörnyedve, meglapulva jár,
ez volt a proletár!
és ahová kergetik, odamén.
És meggörnyedve, meglapulva jár,
ez volt a proletár!
Ez volt még tegnap, ez volt, semmi más,
de ma kezében a lángkalapács.
Lelket kínál és szárnyakat kitár
a proletár!
de ma kezében a lángkalapács.
Lelket kínál és szárnyakat kitár
a proletár!
Kiemelte egy láthatatlan kéz.
S most sujt és lecsap, mint a kelevéz.
És azt mondja, pattanjon már a zár, -
ez, ez a proletár!
S most sujt és lecsap, mint a kelevéz.
És azt mondja, pattanjon már a zár, -
ez, ez a proletár!
Kezére jutott az egész világ,
amelynek öntudattal nekivág!
Magában bízva, mástól mit se vár,
ez, ez a proletár!
amelynek öntudattal nekivág!
Magában bízva, mástól mit se vár,
ez, ez a proletár!
S ha négy sarkában inog is a föld,
egy szentség van: a zsarnokság ledőlt!
S mint győző áll a romjain ma már
a proletár!
egy szentség van: a zsarnokság ledőlt!
S mint győző áll a romjain ma már
a proletár!
