Somlyó Zoltán: A RONGYOS ZSIDÓ
ott élt szegény örökös búban:
a vén rongyos zsidó.
Torkát megrángatá a csuklás;
a két szeme siró.
melynek zsinegje ősz szakállán
lecsüngött álmatag:
kísértetként járkált, dalolva
sötét, bús dalokat.
amolyan vékony, faluvégi,
szelíd zöld fűzfaág.
ha nap sütött, vagy ha megázott.
így vonszolta magát.
a piszkos ebek megugatták -
és így volt néki jó...
mint egy elárvult, furcsa angyal,
a vén rongyos zsidó.
bár zsíros volt öreg ruhája
s bár feje meghajolt:
egy rongycsomónak látták őt. De
szíve az égbe volt.
és szívek, miket összezúztak,
nem várt rá semmi jó...
egy égi hang szólt: jöjj, te vén
zsidó! zsidó! zsidó!