Somlyó Zoltán: A VÁGY VAK ÉCCAKÁJÁN
De sisteregve forr az öntudatlan,
mely korlátlan úr mindnyájunk felett.
A gyatra vérnek az kell, hogy megessék! -
Ezer titkos bűn köt össze veled!
bujálkodó melege meg nem másit,
csak hátán fekszik és az égre néz.
felhőkkel játszik, lilával, fehérrel -
az égből ömlik ajkára a méz.
S a mellemmel, a meggyalázott rommal?
mely árva sírként feléd domborul...
szerelmemet, a vágy vak éccakáján,
mely jéglepelként szívemre borul...