Somlyó Zoltán: MIT CSINÁLNAK AZ IFJAK PESTEN?
MIT CSINÁLNAK AZ IFJAK PESTEN?
Két emeletnyi magasságban
- mert immár ily magasra hágtam -
körültekintek a világban.
- mert immár ily magasra hágtam -
körültekintek a világban.
Kinézek az ablak üvegjén,
a mai én, a bús, kehes vén -
a fiatalokat keresvén.
a mai én, a bús, kehes vén -
a fiatalokat keresvén.
Tizenöt évig magam lestem,
hol fellángolva, hol meg resten...
- Mit csinálnak az ifjak Pesten?
hol fellángolva, hol meg resten...
- Mit csinálnak az ifjak Pesten?
Az ifjak, ők, a friss poéták,
hogy szól a sípjukon a hét ág?
S mit isznak: bort vagy fanyar téntát?
hogy szól a sípjukon a hét ág?
S mit isznak: bort vagy fanyar téntát?
És hol alusznak fényes nappal?
És mivel élnek: színes habbal,
mit rájuk hint egy hímes angyal?
És mivel élnek: színes habbal,
mit rájuk hint egy hímes angyal?
És kit szeretnek, milyen nőket?
És mit: derűs vagy zord időket?
S a pénz hogy korbácsolja őket?
És mit: derűs vagy zord időket?
S a pénz hogy korbácsolja őket?
S hol étkeznek az esti szélben?
A rongyos zsebből utcaszélen?
Vagy a budai Rézitcében?
A rongyos zsebből utcaszélen?
Vagy a budai Rézitcében?
Oda sem néznek pár fityingre?
Jut-é keményen vasalt ingre?
Vagy mint én hajdan? rongyos mindje?
Jut-é keményen vasalt ingre?
Vagy mint én hajdan? rongyos mindje?
S mit álmodnak üres gyomorral?
Az éhség szivükben mit forral?
S hogy győznek marsot a nagy korral?
Az éhség szivükben mit forral?
S hogy győznek marsot a nagy korral?
Ó, mért nem jönnek hozzám délre
szegény, szerény, csöndes ebédre:
ecetbe mártott zöld epére!
szegény, szerény, csöndes ebédre:
ecetbe mártott zöld epére!
Rossz levéből a rossz világnak
hozzája bort is ihatnának,
egy-két cigányt is híhatnának.
hozzája bort is ihatnának,
egy-két cigányt is híhatnának.
Egy-két szavukat hallanám csak!
Látnám, hogy mernek, tudnak, bátrak;
hogy van valami, amit várnak!
Látnám, hogy mernek, tudnak, bátrak;
hogy van valami, amit várnak!
Mert cudar hangu hallgatás ez!
Így nem bitangol költő, vátesz!
Az igaz hang, az más volt, s más lesz!
Így nem bitangol költő, vátesz!
Az igaz hang, az más volt, s más lesz!
Zsebemben rég száraz kenyér volt;
az álmokért ez túldús bér volt.
S a múlt a könny, s a jövő vér volt.
az álmokért ez túldús bér volt.
S a múlt a könny, s a jövő vér volt.
De nem néztünk mi rózsamézre,
sem kuckón hortyogó zenészre;
köptünk s fütyültünk az egészre.
sem kuckón hortyogó zenészre;
köptünk s fütyültünk az egészre.
Nem néztünk utódot, elődöt,
szívünk s epénk nem kért belőlök;
s epe s szív összecserélődött.
szívünk s epénk nem kért belőlök;
s epe s szív összecserélődött.
Nem értem el én így se semmit,
halál izéből pár szemernyit,
legfeljebb ennyit: semmit, ennyit!
halál izéből pár szemernyit,
legfeljebb ennyit: semmit, ennyit!
De ők legalább mondanának
valami szépet a halálnak!
Vagy gonoszat a földnek s lángnak!
valami szépet a halálnak!
Vagy gonoszat a földnek s lángnak!
... Ó, isteni szent fiatalság!
Hozzád kiált a bús kihaltság,
a jobb reményhez a bús balság:
Hozzád kiált a bús kihaltság,
a jobb reményhez a bús balság:
a halott is kihull az ágyból,
ha földrengéstől bőg a távol...
Ezt üzeni egy fáradt költő
két emeletnyi magasságból!
ha földrengéstől bőg a távol...
Ezt üzeni egy fáradt költő
két emeletnyi magasságból!
