Somlyó Zoltán: MIVÉ LETT A NYÁR...
s te esti csend, te végtelen, te nagy,
mondd, merre vagy?
s te nyári hold, te békén ragyogó,
hol vagytok, ó?...
mely lángoltál kis lábak ütemén:
hol vagy, szegény?
hát elgurultál a föld hajlatán
örökre tán?
A tegnap: hát csupán ennyi maradt
a nyári ég alatt?
Egy csontos kéz, mit belepett a sár -
mivé lett a nyár?...