Somlyó Zoltán: ÖREG KÓRISTA
mint rendes vendég odajár.
Egy ujság reszkető kezében,
de sosem rendel.
köröskörül bámészkodik.
Elaggott háta puklás, görbe.
És mindig éhes.
csámcsogni kezd és izgatott.
S zavarba jő, ha rája néznek -
szegény öreg.
az inge piszkos és gyürött.
A körme hosszú s nagyon piszkos -
nincs szappana.
a szeme lángol, réveteg.
Ó, ő is volt rég hősszerelmes
lenn Tápión!...
szeretője is volt neki...
De mint a hangja s mint az élet:
elhagyta ő is.
mély basszús-hangon reszketeg.
S ha gikszer csuklik ki a torkán,
köhögni kezd el.
és a kávéház elsötétül.
Elferdül öreg csupasz ajka,
mint egy gyereknek.
a sarokból kilép egy asszony,
hozzája lép, megsimogatja
és kézen fogja.
megeteti nagy szeretettel.
Levetkőzteti, ágyba rakja
s mesét mond néki...