Somlyó Zoltán: AZ EMBER
AZ EMBER
Az egyik ember fát farag, fütyülve
s a holdba néz, mely bepislant a csürbe.
s a holdba néz, mely bepislant a csürbe.
A másik ember pénzt számol vigan,
s a napba néz a fény óráiban.
s a napba néz a fény óráiban.
A harmadik: betegséget cipelget
és rossz felhők alatt viszi a terhet.
és rossz felhők alatt viszi a terhet.
A negyedik - sötét templomban áll,
mig odakint szelid eső szitál.
mig odakint szelid eső szitál.
Az ötödik előtt még nincs határ,
csukott szemmel pihen és csöndbe vár.
csukott szemmel pihen és csöndbe vár.
Fölötte még az anyaszív dobog,
nem bántják még dalok és gyászdobok.
nem bántják még dalok és gyászdobok.
A hold alatt, a nap alatt az út
két gyenge lábnak tart egy nagy kaput.
két gyenge lábnak tart egy nagy kaput.
A felhők kergetőzve játszanak,
mögöttük Isten szói látszanak:
mögöttük Isten szói látszanak:
- Szilárdan áll a világegyetem!...
S egy uj ember a földön megjelen.
S egy uj ember a földön megjelen.
