Somlyó Zoltán: ELSŐ TAVASZI ESTE
ELSŐ TAVASZI ESTE
Veszek egy százrétü fekete köpenyt,
alája furcsa bíborszín ruhát;
föléje fekete kalpagot, puhát.
alája furcsa bíborszín ruhát;
föléje fekete kalpagot, puhát.
Mérföldes léptekkel áthaladok
a bánatos homályú körútakon
s szép elhervadt szeretőm kikutatom.
a bánatos homályú körútakon
s szép elhervadt szeretőm kikutatom.
Benézek egy vendéglő ablakain:
ott ül egy menyasszony, fehér: bánatos
és fátyol a lába alatt. Rátapos.
ott ül egy menyasszony, fehér: bánatos
és fátyol a lába alatt. Rátapos.
A sarkon a cirkusz. A ponyvalyukon
félszemmel benézek: üres a porond.
Csak szörnyü sötétben vonít a bolond.
félszemmel benézek: üres a porond.
Csak szörnyü sötétben vonít a bolond.
A templom, a templom! Betérek oda:
a szentély előtt a halál muzsikál
s kirothadt szemében egy orgonaszál.
a szentély előtt a halál muzsikál
s kirothadt szemében egy orgonaszál.
A templom mögött kis drogéria áll...
Itt van volt szeretőm! Egy tükörbe kacag,
parfőmöt locsol s száll az orgonaszag.
Itt van volt szeretőm! Egy tükörbe kacag,
parfőmöt locsol s száll az orgonaszag.
Meglát, kirepül a nagy ablakon át.
Szétrántom eléje setét köpenyem,
a ligetbe viszem ki és megölelem.
Szétrántom eléje setét köpenyem,
a ligetbe viszem ki és megölelem.
