Somlyó Zoltán: HALÁLZENE
az imbolygó sétát a köruton.
Tudom, hogy semmi, semmi jót se hozhat,
de vinni - elvisz engemet, tudom.
topogjon más az éjji utakon!
A reggeli szél engem is ölelne
és csünghetnék az életkutakon.
halázenéjét türni egyedül?
Mikor a kínos egyedülvalóság
esője dül rám, dül, csak egyre dül.
meg nem siratni minden éjjelen?
S ki tudja ám elhinni azt magának,
hogy oktalan a siri félelem?...
De béke kell hozzá és nyugalom...
A hónaposszobákban kongva kattog
a gondot őrlő taposó malom.