Somlyó Zoltán: SELYEMKÖPENY
fehér dombok felett!
Selyemköpeny, fekete szél!...
Valaki így beszél.
forró tenger felett!
Ma ismét visszatérsz nekem?
Ezt kérdem félszegen.
hol perg a selymes tánc.
És ömlenek az illatok.
S én sápadt reményt ringatok:
levenném barna kalapom;
s aranycsattos karjain
hogy siklanának ajkaim...
a zöld folyam, a Dunavíz.
Ó, vízfodor, csipkeremek!
Ó, karcsú kis propellerek!
te forró, éhes Budapest!
Kevély vagy, mint egy cínterem,
hol élet nem, csak szín terem.
hogy szellőidben evezek:
most egy vitorlát adj nekem!
A selyemköpenyt hagyd nekem!