Somlyó Zoltán: AMENNYI KÍNT...
Ó, édesem, nézd, milyen gyönge lettem!
míg ily halálosan összekerültünk!
ha méz helyett könnyet kell néki inni!
kormos liliomról gonosz meséket.
hogy kedvesünk szívére sujtva, szálljon.
szétnyilt szivét elküldi majd egy estve.
A sötétségtek nincs leírni festék.
hogy búg a szív, sötét sarokba dobva.
hogy lesz a szív szolgábul újra úrrá.
ki dudorászva jár, mert jól megy dolga...
Földnek forgása, égi végzetesség.