Szenci Molnár Albert: XLVI. ZSOLTÁR
Háláadása az Isten népének az megótalmazásért.
Az Isten az mi reménségünk,
Midőn reánk tör ellenségünk,
Minden háborúságinkban
Megtart erős hatalmában.
Azért az mi szívünk nem félne, |
És az hegyek az tengernek
Közepibe bédőlnének.
Ha az tenger szörnyen zúgna is,
Minden víz fölzavarodnék is,
És ha az sebes szélvésszel
Az hegyek hányatnak széjjel,
Az szép folyóvíz mindazáltal |
Az Istennek szent városát
Megvigasztalná hajlékát.
Mert közepén lakik az Isten,
Azértan romlása nem leszen,
Semmi énségben nem ejti
Az Isten jókor megmenti.
Az pogán népek dúlnak-fúlnak, |
De az ő haragos szava
Mind ez földet elolvasztja.
De az Isten minden időben
Mivelünk vagyon ínségünkben,
Jákob Istene ótalmunk,
Az Zebaoth mi hadnagyunk.
Jertek, lássátok ez nagy Úrnak |
Ki mind ez föld kerekségét
Elpusztítja ékességét.
Ez földön széjjel nagy hadakat
Ő megcsendeszít háborúkat,
Ívet, kopjákot megrontat,
Társzekereket fölgyújtat,
Így szólván: mindnyájan halljátok, |
És hogy birodalmom vagyon
Minden népen ez világon.
Summa szerint ez erős Isten
Velünk vagyon minden helyeken,
Az Jákobnak nagy Istene
Dolgainknak segedelme.