Szentjóbi Szabó László: A hóldhoz
A hóldhoz
Teljes hóld! szép fényességed
Már derűl fel messzéről,
A pásztor régen néz téged
Görbe botja végéről.
Már derűl fel messzéről,
A pásztor régen néz téged
Görbe botja végéről.
Erejére lágy tüzednek
A hegyek már pirúlnak,
S a mint aúgárid szélednek
A csillagok meg gyúlnak.
A hegyek már pirúlnak,
S a mint aúgárid szélednek
A csillagok meg gyúlnak.
Már a réti csepp-harmatok
Mind gyöngyökké lettenek,
A források s folyamatok
Meg ezüstöztettenek
Mind gyöngyökké lettenek,
A források s folyamatok
Meg ezüstöztettenek
Jer szelíd hóld! szép fényeddel,
Jer szerezz csendességet!
Csak te vetsz fel jövéseddel
A búnak a gondnak véget!
Jer szerezz csendességet!
Csak te vetsz fel jövéseddel
A búnak a gondnak véget!
Míg fényedbe nincs enyészet,
Míg a nap fel nem szalad,
A főld s az egész természet,
Nyúgoszik te általad!
Míg a nap fel nem szalad,
A főld s az egész természet,
Nyúgoszik te általad!
