Szentjóbi Szabó László: A Rózsa és Rózsi
A Rózsa és Rózsi
Láttam már én a Rózsákat
Kinyílni Pünköst felé;
Láttam a szép Leánykákat,
Mint szaggatták lefelé;
Kinyílni Pünköst felé;
Láttam a szép Leánykákat,
Mint szaggatták lefelé;
Láttam azt is egy folytába,
Hogy lehúllvánn levele,
Ott állott szegény magába
S nem gondolt senki vele.
Hogy lehúllvánn levele,
Ott állott szegény magába
S nem gondolt senki vele.
Rózsi! szép orcád rózsája
Sem lessz hervadhatatlan;
Rózsi! szép tested formája
Görbe lessz, s alkalmatlan.
Sem lessz hervadhatatlan;
Rózsi! szép tested formája
Görbe lessz, s alkalmatlan.
Lassann lassann elenyésznek
Kellemetességeid:
S oly szívrehatók nem lésznek
Bádjadt tekinteteid.
Kellemetességeid:
S oly szívrehatók nem lésznek
Bádjadt tekinteteid.
Akkor, mint a megverettek,
Tőled mind elszélednek,
Kik azt mondják, hogy szerettek,
S hódoltak szépségednek.
Tőled mind elszélednek,
Kik azt mondják, hogy szerettek,
S hódoltak szépségednek.
Ah! tanúlj egy mesterséget,
Rózsi! s mindég kedves léssz:
Tudd meg, hogy minden szépséget
Feljűl múl a Szív s az Ész.
Rózsi! s mindég kedves léssz:
Tudd meg, hogy minden szépséget
Feljűl múl a Szív s az Ész.
