Szentjóbi Szabó László: A szerelmes Pásztor
A szerelmes Pásztor
Ó örökké szerencsétlen ligetek!
Mellyeket én, soha sem felejthetek!
Ott esett az, hogy az első szerelem
Nyilaival meg rontotta kebelem,
Ott esett az, hogy eggy őszi időben
Daphnét, a szép Daphnét láttam elsőben
Ott esett az, hogy eggy halmon le felé
Félénk erőm gyenge testét emelé.
Mellyeket én, soha sem felejthetek!
Ott esett az, hogy az első szerelem
Nyilaival meg rontotta kebelem,
Ott esett az, hogy eggy őszi időben
Daphnét, a szép Daphnét láttam elsőben
Ott esett az, hogy eggy halmon le felé
Félénk erőm gyenge testét emelé.
Ó mit szenvedek attól fogva
Hogy szívemet érezem fogva
Ti csemeték s bokrok tudjátok!
Mert titkaim bízom reátok
Hányszor járok kelek köztetek
A miólta szegény szeretek!
Bátor a gyümőlcsök magosok
Mellyekhez hasztalan kapdosok
Bár látom Daphné gazdagságát
S szegény sorsom alacsonyságát
Bár ő eggy nagy gazda leánya
S az apámnak nincs húsz báránya
Bár hellybe hagyom értelmemet
Csak nem enyhíthetem sebemet
Csak szeretnem kell erkőlcseit
Szelídségét s szép beszédeit
És könnyebbűlni úgy láttatom
Ha felőlle gondolkozhatom.
Daphné! Daphné! jóság szerelem
Erkőlcseid ó mint tisztelem!
Ó ha mikor jutol eszembe
Melly dobogást érzek szívembe!
Hogy szívemet érezem fogva
Ti csemeték s bokrok tudjátok!
Mert titkaim bízom reátok
Hányszor járok kelek köztetek
A miólta szegény szeretek!
Bátor a gyümőlcsök magosok
Mellyekhez hasztalan kapdosok
Bár látom Daphné gazdagságát
S szegény sorsom alacsonyságát
Bár ő eggy nagy gazda leánya
S az apámnak nincs húsz báránya
Bár hellybe hagyom értelmemet
Csak nem enyhíthetem sebemet
Csak szeretnem kell erkőlcseit
Szelídségét s szép beszédeit
És könnyebbűlni úgy láttatom
Ha felőlle gondolkozhatom.
Daphné! Daphné! jóság szerelem
Erkőlcseid ó mint tisztelem!
Ó ha mikor jutol eszembe
Melly dobogást érzek szívembe!
Hasznos mezők! kies ligetek
A tél jól tészen ti veletek!
Titeket is árnyék levelek!
Lassan el hordanak a szelek
Ti is ó fák ha szólgálátok
Már a tél nyúgalmát várjátok!
Hát ha minden készűl pihenni
Kínra kell nékem fel serkenni?
Hát ha mindent meg nyugtat a tél
A gyötrelem én bennem fel kél?
A tél jól tészen ti veletek!
Titeket is árnyék levelek!
Lassan el hordanak a szelek
Ti is ó fák ha szólgálátok
Már a tél nyúgalmát várjátok!
Hát ha minden készűl pihenni
Kínra kell nékem fel serkenni?
Hát ha mindent meg nyugtat a tél
A gyötrelem én bennem fel kél?
Nagy Istenek! éltem vezéri!
Kiknek titka lelkem esméri
Ti kik hívségemet tudjátok
Daphnénak tudtára adjátok!
Hogy nagy neve s kincsei között
Szívem eggyikbe sem ütközött:
De, szelídségét jámborságát
Tiszta szíve erányosságát
Ártatlan szeme tekíntetét
Emberszerető természetét
Mind az imádásig tisztelem
S rekedt hangal meg énekelem
Kiknek titka lelkem esméri
Ti kik hívségemet tudjátok
Daphnénak tudtára adjátok!
Hogy nagy neve s kincsei között
Szívem eggyikbe sem ütközött:
De, szelídségét jámborságát
Tiszta szíve erányosságát
Ártatlan szeme tekíntetét
Emberszerető természetét
Mind az imádásig tisztelem
S rekedt hangal meg énekelem
