Szentjóbi Szabó László: A víg Öreg.
A víg Öreg.
Seneca után.
Ezt a házat én kezdettem
Mint ifjú építeni,
S ím leroskadt már felettem,
Nem lehet segíteni.
Mint ifjú építeni,
S ím leroskadt már felettem,
Nem lehet segíteni.
Hát én illy megőszűlt fővel
Magamra mit várhatok?
Ha még ti is az idővel,
O kövek, megromlatok!
Magamra mit várhatok?
Ha még ti is az idővel,
O kövek, megromlatok!
E nagy fának, melly hüvössel
Tartá udvarom felét,
Én láttam o melly örömmel
A legelső levelét.
Tartá udvarom felét,
Én láttam o melly örömmel
A legelső levelét.
S veszni tér ez is magában;
Már az ága fekete.
Öntözzük, de mind hijában,
Nem lessz többé csemete.
Már az ága fekete.
Öntözzük, de mind hijában,
Nem lessz többé csemete.
Ime minden kezd avúlni
S romlik ősz fejem körűl:
Lelkem még sem tud búsúlni;
Sőt vénségének örűl.
S romlik ősz fejem körűl:
Lelkem még sem tud búsúlni;
Sőt vénségének örűl.
Mint az íze jobb s édesebb
A talált szőlőszemnek:
Igy az estvéje kiesebb
Hanyatló életemnek.
A talált szőlőszemnek:
Igy az estvéje kiesebb
Hanyatló életemnek.
