Szentjóbi Szabó László: Az emberi szeretetről
Az emberi szeretetről
| Ki szeretné az életet |
Hol a síró kisdedeket
A meg görbűlt ősz fejeket
Érzés nélkűl tekíntette
A ki csak el ment mellette.
Hol a bús inség könnyein
Az izzadság vér cseppjein,
Senki nem is szánakozott,
Ez, ez a főld meg átkozott!
| Mútass Uram! eggy kietlent |
Mútass eggy puszta barlangot
Hol ne halljak jaj szó hangot
Jaj szót, mellyet kinja alatt
A kétségbe esés hallat.
