Tinódi Sebestyén: HARMAD RÉSZE

Teljes szövegű keresés

HARMAD RÉSZE
 
915 Mégis hallyatok szép viadalokat,
Porfelgyúlást, szép csuda ostromokat,
Az jó Isten mint mutatá meg magát,
Nagy szégyembe hozá az császár hadát.
 
Elvégezvén első nagy ostrom után,
920 Kilső várba méne Mecskei István,
Pető Gáspár helyére ott béállván,
Mert Pető sebben fekszik az ű ágyán.
 
Gondolák basák, levelet írának
Utóssó napján az Szent Mihál hónak.
925 Sári Andrást az bánokhoz bocsáták,
Őket kérik, hogy az várat megadnák.
 
Igen hamar az várba béereszték,
De az levelet tőle el sem vevék,
Felét véle levélnek megéteték,
930 Felét véle ottan megégetteték,
 
Setét tömlöcbe vasazván vetteték.
Az szabadulás után megkérdeték,
Levelekben mi volt, tőle megérték.
Basák között ezt írta az Arszlán bék:
 
935 Hogy az várat az császárnak megadnák,
Jó Losonczi halálát ne gondolnák,
Mert ő maga nagy okot adott annak,
Bátor pusztasága légyen az várnak.
 
Az várból bátor mindent kivigyenek,
940 Ő magok es nagy békével mennyenek,
Nagyobb bizonságért zálagul vennék,
Ő maga Arszlán bék fogva tartatnék.
 
Lám, annak felette bék aszt fogadja:
Az császár hadát onnat kiindíttya
945 Három mélföldre vissza kiszállíttya,
Az fólött őket megajándékozja.
 
"Látom, értöm jó vitéz voltotokat,
Ne veszessétök benn ti magatokat,
Mert az császár mely várat megszállattat,
950 Aszt megveszi, mindent ott levágattat."
 
Ím, az palotákat meg lőnni kezdék,
Holott szegén egri bírót ellövék,
András deák holtig ott jól forgódék,
Vitézökbe sok ott megsebösödék.
 
955 Az ostromoknak utánna történék,
Gyalog hadnagya az Serédi Györgynek
Hegedős István helyébe Kendinek,
Ez sem lőn hív szolgája vég Egörnek.
 
Terekek szünetlen övöltnek vala,
960 Nagy sokféle nyelven bészólnak vala:
Magyarul, németöl, tótul, olaszul,
Lengyelöl, deákul és vad oláhul.
 
Ol szép beszéddel övöltik, aszt mongyák:
Császár, basák hitökre aszt fogaggyák,
965 Egröt az császár kezében ha aggyák,
Őket nagy békével el-kibocsátják.
 
Kis likacskán István hallgattya vala,
Egynéhány barátival titkon szóla,
Sokat ő melléje már hajtott vala,
970 Egröt elveszteni akarja vala.
 
Szólla Hegedős István feleinek:
Dobó Istvántúl ostrompénzt kérnének,
Ha nem adna, várból ők kimennének,
Mert nám az terekök jót beszéllének.
 
975 Azt hamar Dobó, Mecskei megtudák,
Az több hadnagyokat hamar hívaták,
Hegedős Istvánt hívaták, megfogák,
Csöpögeték, erősen megvallaták.
 
Parancsolának, hogy felakasztanák,
980 Vár piacán három fát állatának,
Nyelve vallása szerént felakaszták.
Az párttartók fülöket mind lecsapák.
 
Választák helyébe Pribék Imröhöt,
Ki végig jámborul szolgálá Egröt.
985 Sokan csudálák ez csuda esetöt,
Hálaadásval dícsérék Úristent.
 
Ím mel nagy kár, veszödelöm lész vala,
Egy hegedős miá Egör vész vala,
Egész Felföld tereké lészön vala,
990 Az palaszk orrunkról elesik vala.
 
Íme, Mintszent hónak negyedik napján,
Meg il veszödelöm Szent Ferenc napján,
Segrestyébe pornak dereka állván,
Történék egy tapló miatt felgyúlván.
 
995 Az segrestyét, monostornak jobb részét
Mind felveté, az aránt vár törését,
Az törésnek vártán megépölését.
Az vártán megöle jó legényeket:
 
Drabant hadnagya az Bátori Györgynek
1000 Nagy Pál vala, kivel nyolcan veszének,
Keze elszakada Horvát Gergölnek,
Kiből halála történék szegénnek.
 
Az két száraz molnot fottig elrontá,
Emberestől, barmostúl mind elrontá,
1005 Segrestyébe nagy kár lőn sok morhába,
Kiket az por felhánya és elronta.
 
Lőn ezön örömök az pogánoknak,
Nagy felszóval mind Allát kiáltának,
Hogy il romlása lőn Egör várának,
1010 "Egör császáré!" mondának egymásnak.
 
Óh, mel igen az hősek rettenének,
Kik nem tuggyák okát ez nagy esetnek,
Vélék, csalatságában estek tereknek,
Viadalhoz oly eréssen készülnek.
 
1015 Kifutamék Dobó István vártára,
Sok vitéznek szörnyü halálát látá,
Tisztesség vesztében hív mindent vártára,
Félelmes szívőket bottal ráhajtja.
 
Az hadnagyok kezdének forgodnia,
1020 Vártákra és álló sereghöz futnia,
Az népet felszóval ők biztatnia,
Hogy az hatalmas Isten nem akarja.
 
"Töreköktől megszabadulásunkba,
Hogy bízzunk élésünkbe, sok porunkba,
1025 Népinkbe és az mi erős voltunkba,
Hanem csak az ő irgalmas voltába.
 
Porfelgyúlás, árultatás történék,
Ez es az mi jó szerencsánkra esék,
Mert az mi lehetetlen emböröknek,
1030 Lehetségös bizon az jó Istennek.
 
Oly igen bízjunk csak Urunk Jézusba,
Hatalmasságába, szabadulásba,
Azután királyba és ez országba,
Kik mast jönnek segétségöl táborba."
 
1035 Reménségök ő magoknak nem vala,
Csak az köznépet ők bisztattyák vala
Az Istennek ők könyörögnek vala
Megszabadulásokat hiszik vala.
 
Félelmét vitéz Dobó nem mutattya,
1040 "Nagyobb része pornak megmaratt", mongya.
Maga huszonnégy tonna por csak vala,
Tizenkét kölyőt hamar alkottata.
 
Éjjel-nappal az port kezdé töretni,
Mert salétrom, kénkő sok vala néki,
1045 Molnárokat, kik megmarattak, kéri:
Két malomból egyet hamar alkotni,
 
Láttya az kenyérnek bévön kelését.
Pallérul hagyá Zsigmond Benedököt,
Megépüjték vártán az törésöket,
1050 Pornak, lisztnek bévön készítésöket.
 
Gyakran lőnek középkapura terekök,
Mert jól láttyák, hogy kijárnak vitézök,
Sok megsebösedik, halnak őbennök.
Az kapu mellett egy likat kezdenek,
 
1055 Jól el-alatt az kőfalt el-kivágák,
Az árokba kis kaput alkotának,
Bátorságval ki s bé azon járának,
Belső, kilső várban igen forgódnak.
 
Vígan terekök romláson szívet vűnek,
1060 Kőfalok mindenfelől terettetnek,
Nagyprépost házánál sáncot vetének,
Kibe három álgyút szépen szörzének.
 
Lám, az földbástyán alól kezdék lőnni,
Napnyugat felől az tornyot töretni,
1065 Házakat, palotákat lerontani,
Királyszékiről tömlöcbástyát lőnni.
 
Az vár piacára kezdének nézni,
Sitőházakat erőssen rontani,
Az földbástyát köröskörül liggatni,
1070 Tüzesnilakkal kezdék gyújtogatni.
 
Serénséggel belől kit megoltának,
Vizes juhbőrrel likakat bédugnak,
Királyszéki felől árkot felásának,
Az várból es rájok szembe ásának.
 
1075 Terekök fenn az dombon már valának,
Deszkákból tárgyokat ők csinálának,
Várbéliek kit hamar elrontának,
Éjjel az likon el-kiostromlának.
 
Szegén Kálmán porkoláb egyik vala,
1080 Filöp Dömötör néki társa vala,
Az vártát ott ezök őrizik vala,
Az tárgyokat kik aláhánták vala.
 
Esmég likon hamar el-béjövének,
Az bástyába Kálmánra nagy seb esék,
1085 Gasparitt Mihált helyébe helhöték,
Hamar nap taraszkból aszt es ellövék.
 
Filep Dömötör mellé esmég veték
Számtartó Sukán Jánost, béereszték.
Az Hejczei Mihál házátúl kezdék,
1090 Az domb alá egy nagy árok ásaték.
 
Csinálának hordókból sok sáncokat,
És szörzének lábakra szép tárgyokat,
Egy hajnalba tárgyok alatt magokat
Megjelenték, felgyújták az palánkját.
 
1095 Igen forgolódnak belől az hősek,
De puskával reájok nem lőhetnek,
Végre nehezen rájok likat szörzének,
Törekökre oly erőssen lövének.
 
Végre az terekek megfutamának,
1100 Csáklyákkal, kopjákkal belől forgódnak,
Palánk mellől tárgyokat taszigálnak,
Palánkon gyúlásokat megoltának.
 
De azért az földbástyára rohannak,
Éjjel-nappal rész szerént ostromlanak,
1105 Álgyúk szaggattyák karóit palánknak,
Hajla palánk, hordók utánna hajlának.
 
Az palánkot kötelekkel bévonyák,
Vasláncokkal, jármokkal bécsatolák,
Ott es terekök semmit nem ártának,
1110 Mert magyarok bátor szívvel valának.
 
Ott dél felől kapujára belső várnak,
Az várasba sáncba álgyúkat hozának,
Kapu mellett kőfalba lerontának,
Belől töltést ott nagyot alkotának.
 
1115 Sőt az kilső várban napkelet felől,
Szeglettoronnál Bebek bástyája felől,
Az terekek emberkednek az felől,
Az árokba zsákot töltnek az földből.
 
Töltést rakának bástya ellenébe,
1120 Belől valók nem lőhetnek az igybe,
Felhágának az toron tetejébe,
Állást csinálának hamar féltökbe.
 
Reá nagy tárgyot gyorsan feltolyának,
Kit nyers tehénbőrrel béburítának,
1125 Melnek belől hertelen nem árthatának,
Tárgy alól terekek sok puskát hányának.
 
Ott forgódnak hadnagyok biztatásval,
Nagy vashorgokat hoznak vasmacskákval,
Tárgyról szaggatják az bőrt vashorgokval,
1130 Vasmacskákat fára kötnek láncokval,
 
Mellyel az zsák földekbe bévonyának,
Tárgyra hév faggyút, szurkot felontának,
Mártott búzakévéket felhányának,
Tüzesszerszámmal tárgyot égeték, ronták.
 
1135 Ott terekek más fortélt gondolának,
Nagy rakás vágott fákat hordatának,
Sok teve, öszvér, terhös ló fáradnak,
Az vár felött hegyeket rakatának.
 
Köröl terekek Bebek bástyájának
1140 Az sáncokból lajtrákat kitolyának,
Hasábfákat oda sokat hányának,
Lövőhelyeket zsákokkal bédugának.
 
Az bástyából kit meg kiszurkálának,
Azután lövőhely aránt hányának,
1145 Az sáncokból az árokban hányának
Sok vágott fát, arról hogy felhágjanak.
 
Terek álnokságát vitézök láták,
Orvosságot arra es gondolának:
Az fák meggyújtására alkotának,
1150 Apró tonnákban sindölfoltot rakának.
 
Azt vitéz jó Gergely deák gondolá,
Az tonnákba aprópuskát béraka,
Búzakévéket es sokat hozata,
Kénkővel, szurokkal, faggyúval megontá.
 
1155 Szalonnaremekeket kihányának,
Közösleg szalmát, kévét kihányának,
Darab hájakat, tonnákat hányának,
Rakás fa közé gyújtva kihányának.
 
Immár meggyúlt az rakás fa árokba,
1160 Terekek vannak sokan megoltásba,
Aprópuskák kisülének tonnákba,
Terekek ámultak, futnak az sáncba.
 
Ott azon bástyára pogán terekek
Kétfelől es álgyúkat szegezének,
1165 Egyfelől kőfalban sokat törének,
Hogy másfelől hozzá nem férhetének.
 
Igen szép álgyút ásással hozának,
Szintén árok szélére azt állaták,
De azzal es semmit nem árthatának,
1170 Mert belől nagy töltése az bástyának.
 
Serén vala Gergely deák dolgába,
Hordót, kereket ő hamar hozata,
Kerék küllőit deszkákval burítá,
Töltött puskákat beléje alkota.
 
1175 Talám ily fortélt kevés embör látott,
Gergöly deák mint szörzé ez bölcs dolgot,
Puskákkal, szakállasokkal nagy hordót
Tölte forgácsval, kénkőt, faggyút, szurkot.
 
Ezt nehezen az bástyára tolyatá,
1180 Felgyújtatá, árokban taszíttatá,
Hordó, kerék fut széllel az árokba,
Az terekök vesznek, futnak az sáncba.
 
Nám, az puskák, szakállosok ropognak,
Sokan az terekek földre burulnak,
1185 Csudálkoznak, mongyák Isten haragjának,
Csak az ő bölcseségének, hatalmának.
 
Meg az ó kapubástyára indulnak,
Három helyön reá árkot ásának,
Az árokból kőfal alá jutának
1190 Az kőfalon lövőlikakat ásának.
 
Jancsárok bélövének, gyagdosának,
Ott belől es lövének, szurkálának,
Végre az kaput terekek felgyújták.
Várbelieknek kelének az likak,
 
1195 Nyás-gerellyel, hevítvén, kiszúrának,
Kit terekek kézzel megragadának,
Tenere bőre soknak ott maradának,
Rút szitkokkal rájok átkozódának.
 
Terekek szégyenlik, búsultak vala,
1200 Belől az vitézök kacagnak vala.
Jó Mecskei István azomban juta,
Fondamentom alá árkot ásata,
 
Mert felvetéstől ő igen tart vala.
Az terek ásásra hamar ásata,
1205 Az két ásás hogy közel öszvejuta,
Egy mordály puskával Gergely deák juta,
 
Vaj, mikoron egy likacskát nyitának,
Löve hasába az terek pallérnak,
Lőn halála egy főpatyolatosnak,
1210 "Medet! Medet!" jajt terekek hallának.
 
Takarodnak onnat, mind kifutának,
Ez csalatságon igen búsulának,
Éjjel-nappal szüntelen rohanának,
Az kapura, bástyára ostromlának.
 
1215 Az törésön palánk mellé béhányának
Kéve nádakat, laptákkal hányának,
Hasábfákat, kopján laptákat hányának,
Mecskeivel kit vitézök megoltának.
 
Terekökre viszont hagyigálának
1220 Sok laptákat, kalácsokat hányának,
Egyéb tüzesszerszámokat hányának,
Ki miá törésről mind elfutának.
 
Az bástyából két kis ajtón eresztének
Két főlegént, katonákval küldének,
1225 Szirmai Pált, Balog Andrást ereszték,
Kőfal mellett sok terek levágaték,
 
Meg vitézök egy héán béjövének.
Esmég basák levelet béküldének,
Mint először, azzal es cseleködének
1230 Nyelvkövetnek es semmit felelének.
 
Ezután nilakon szép leveleket
Gyakorta bélövének beszédöket,
Kösség előtt szemben hányák ezöket.
Minden nyelvön szóllíták vitézöket:
 
1235 Görögöl, magyarul, rácul, horvátul,
Tereköl, csehöl, némötöl, oláhul.
Az várat megadnák, kiáltják tótul,
Magokat ne vesztenék el gonoszul.
 
Mert immár tisztességbe elég volna,
1240 Tudgyák, hogy borok, kenyerök nem volna,
Por nem volna, vizök elfogyott volna,
Császár népét ne vesztenék, jobb volna.
 
Az várból békével mind elbocsátnák,
De ha erővel őket megbírhattyák,
1245 Mind az császár szablyája alá hánnyák.
Sokszor ezféle szókat kiáltának.
 
Gondot erre hadnagyok viselének,
Lövésöket ők sokat tétetének,
Sípok, dobok, trombiták szünögtenek,
1250 Hogy köznépek kiáltást ne ércsenek.
 
Az terekek mongyák: "Immár szóljatok,
Nám, jól láttyuk, hogy mind vitézök vattok,
Ostrom megmutatta. Némák nem vattok,
Nékönk hogy nem szóltok? Mire hallgattok?"
 
1255 Terekek nagy rútul szitkozódának,
Sem jót, sem gonoszt hogy tőlök nem hallnak.
Tizenkét nap után első ostromnak
Éjjel-nappal sok kőfalok romlának.
 
No, már Egröt ily igen törték volna,
1260 Belső vár kapunál egy törés volna,
Az új bástya, földbástya között más volna,
Tömlöcbástya mellett nagy romlás volna.
 
Az kívöl új bástyáig palánk vala,
Mindenfelől földbástya liggatva vala
1265 Ott az kőfal mind eltöretött vala,
Kivel bástya várhoz foglalva vala.
 
Gerendákkal, szálfákkal azt felrakták,
Tömlöcbástyát, palotákat rontották,
Sándor bástyáig kilső falt rontották,
1270 Kilső várba fokait Bolyki tornyának.
 
Ím az szeglettorony: Bebek bástyája,
Az ó kapu bástyája rontva vala,
Ezök közt kőfalok valának rontva.
Az terekek vannak dobjok fakadva.
 
1275 Harmad része immár meg vagyon mondva.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem