Tinódi Sebestyén: NEGYED ÉS UTÓSSÓ RÉSZE

Teljes szövegű keresés

NEGYED ÉS UTÓSSÓ RÉSZE
 
Negyed és utósó része ez hadnak,
Mondom móggyát másod, harmad ostromnak,
Nagy szégyembe elmentét az nagy hadnak,
Szernyű halálát Mecskei Istvánnak.
 
1280 Ez sok törés, romlás hogy meglött vala,
Lovon es várba bémehetnek vala,
Az vitézök mindent épejtnek vala.
Szabadulást Istentől várnak vala.
 
Gyakran alázatoson imátkoznak,
1285 Prédikátorjok nincs, igen óhajtnak,
Az jámbor hadnagyok csak prédikálnak,
Isten igéjével ők bátorítnak.
 
Immár segétségöt sohonnét nem várnak,
Mert az nagyurak csak veszteg pillagnak,
1290 Semmi jó választot bé nem hallhatnak,
Azért köznépnek "sok nép jő", úgy szólnak.
 
Egör szállása előtt Dobó István
Egy inasát, Vas Miklóst felbocsátván,
Levelekkel pispökhöz ő feljutván,
1295 Az jó pispök kitől mindent megtudván.
 
Ezön ő magába búskodik vala,
Az fejedelmeknek könyörög vala,
Jelösben őfelségét kéri vala,
Egör segétségére inti vala.
 
1300 Őfelsége arra igen kész vala,
Az ő kéncsét reá sem szánnya vala,
De annak módgyát akkor nem találá,
Mert minden népe késödelmes vala.
 
Ennél inkább az jó pispök búsula,
1305 Éjjel-nappal Úristenhöz imáda,
Misemondásokkal ő ohít vala,
Egri vitézökért imáttat vala.
 
Elbocsátá Vas Miklóst nagy bánatval
Az hősekhöz, nagy szép biztatásokval,
1310 És mindenben nékik ajánlásával.
Szarvaskőbe juta nagy hamarságval.
 
És az szállásnak tizenkettődnapján
Varsáni Imröhöt meg kibocsátá,
Vitéz Szalkai Balázsnak írata,
1315 Szarvaskőbe ki főporkoláb vala.
 
Ezön kéri, írjon az nagyuraknak,
Vármegyéknek, az szabad várasoknak,
Egör oltalmára rágondolnának.
Balázs levelén kik semmit adának.
 
1320 Ez Varsáni másodnap Vas Miklósval
Hárman Egré menének bátorságval.
Az terekek megérték hamarságval,
Mégis egyikét megölék dárdával.
 
Ezöket Dobó megajándékozá.
1325 Követségben kevés biztatás vala,
Azért hadnagyok mindent biztatnak vala.
Meg másodszor őket bocsátta vala,
 
El nem mehetének strázsaállóktúl.
Harmadszor azon Vas Miklóst, azontúl
1330 Varsáni Imrehet bocsátá társul,
Harmad egy jámbor drabant méne társul.
 
Ez bocsátás utóssó ostrom meglévén,
Szarvaskőbe mennek estve pínteken,
Szalkai Balázs szolgál híven mindenben,
1335 Követöket ő táplálja mindenben.
 
Egynéhán csatája volt terekökkel,
Sokat bennök hullatott vitézökkel.
Vas Miklós szömbe lőn Bécsbe pispökkel,
Imre tére Egré semmi jó hírvel.
 
1340 Egről egy gyalog tizedös kiméne,
Szolnok szállásakor el-kicsellege,
Az vitéz Nagy Lukács csatázni méne,
Huszonnegyedmagával az Vác felé.
 
Egröt azomban terekök megszállák,
1345 Ők kinn rekedének, igen óhajták,
Szarvaskőbe hamar ők bészállának,
Szalkai Balázzsal ők csatázának.
 
Ezen Nagy Lukács igen ólálkodik,
Egré bészalathatna, mert búskodik,
1350 Tisztességébe fél megfogyatkozik,
Vagy meghal, vagy bémégyen, ő esköszik.
 
Ez ifjú Vas Miklós pispöktől juta,
Szabó Imre Egről Szarvaskőbe juta,
Nagy Lukács ezökkel Egré szalada,
1355 Kin Istennek ő nagy hálát ott ada.
 
Ezenkívöl nagy sok jámbor vitézök,
Szomorkodnak jámbor szegén legényök,
Tíz várból, Kassából csatáznak vélök,
Sokat hordnak és levágnak őbennök.
 
1360 De csak fejedelmek megindulnának,
Megkésértenék hadát az császárnak,
Hazájokért mindhalálig vívnának,
Fejedelmeknek sok gonoszt mondának.
 
Egröt az jó király igen óhajtja,
1365 Meg nem segélheti, azt szánnya-bánnya,
Magyarországból lehet kevés hada,
Vendégországból késén indult hada.
 
Éjjel-nappal könyörög Úristennek,
Lenne kegyelmes egri vitézinek,
1370 Pogánok miá hogy el ne vesznének,
Lenne megmaratta nemes Felföldnek.
 
Egör marattáért sokan imádnak,
Jámbor házasok, özvegyök, sok árvák,
Sok jámbor prédikátorok imádnak,
1375 Egri vitézökért ők imáttatnak.
 
Édös hazájokban egri hőseknek,
Jelesben Dobónak és Mecskeinek,
Jó Gergely deáknak és az Petőnek
Szép asszonfeleségök kesergenek.
 
1380 Egy szép leán, hitvöse Zoltainak,
Gyakor könhullása szép mátkájának,
Házastársa jó Figedi Jánosnak,
Éjjel-nappal Istenhöz foházkodnak.
 
Sírnak, ohítnak, csak hozzá kiáltnak,
1385 Bőjtölnek és szinetlen imátkoznak,
Özveggyé, árvává ne maradnának,
Édös hitvösöktől meg ne válnának.
 
Sok atyafiak szünetlen imádnak,
Egri vitézök hogy meg ne halnának,
1390 Jó nevökön ővélök vigadnának,
Úristentől kik meghallgattatának.
 
Sőt tizenkettődnapján Mintszent hónak
Innepe vala Szent Maximiliánnak,
Szerdán éjjel terekek felrohanának,
1395 Sáncokba nagy sokan takarodának.
 
hannak készök másod derék ostromra,
Legelőször ó kapu bástyájára
Huszonnyolc zászlóval rohanának rá,
De Mecskei készön várja ostromra.
 
1400 Téglából, agyagból az vitézökvel
Az ó kaput bérakta ő kezével,
Mert terekök elégették szenökvel,
Rajta hagyott lövőhelyöket szép rendvel.
 
Ol erősen ő az népet biztattya,
1405 Álló seregből népit változtattya,
Fáratt népit hamar hátra állatja.
Szép beszéddel jó vitézöknek mongya.
 
Sőt az rettögőit megporongattya,
Némelyét bottal es törésre hajtja,
1410 Kalácsokat, cserepeket, furkókat,
Sok tüzesszerszámát el-kihányattya.
 
Serénködnek főlegényök mellette,
Kik miá sok tereknek lőn ott veszte,
Benn es soknak lőn halála és sebe,
1415 Kő miá Mecskeinek nagy sérelme.
 
Ott másfelől terekek földbástyára,
Sok zászlóval az temlöc bástyájára,
Hertelenséggel rohanának romlásra
Kézívesök, jancsárok az kőfalra.
 
1420 Rettenetös ostrom kezdetött vala,
Akkor belől senki ott nem áll vala,
Vitéz Dobó benn földbástyában vala,
Viadalhoz népit biztattya vala.
 
Ezt jó Sukán János látá, futamék,
1425 Egy lanckenezfával törésre állapék,
Pribék János hamar mellé futamék,
Az törésön igen embörködének.
 
Zöngnek, lőnek, sok kővel hagyigálnak,
Az terekek zászlókat lobogtatnak,
1430 Belől es segétségre igen futnak,
Kik miá terekek igen hullanak.
 
Eljuta Pető Gáspár es új népvel,
Kalácsokval hagyigálnak, cserepekvel,
Kik miá hullának ő tar fejökvel,
1435 Futamának, elmenének szégyönvel.
 
El-kijöve Dobó István azomba,
Feltekénte az tömlöc bástyájára,
Ott az feltött zászlót ellőtték vala.
Álló seregéből zászlót hozata,
 
1440 Zászlót adá vitéz Nagy István kezébe,
Lelőtt zászlót es azomba hozák bé,
Zászlótartót ellövék ott mellőle,
Szegén Nagy István éltét ott végezé.
 
Hamar Dobó István kapá, hogy látá
1445 Elesni az zászlót, ő ott sem hagyá,
Egy jámbor drabant kezében azt adá,
Nagy István testét szépen takartatá.
 
Az Bolyki tornyára es ostromlának,
Nyolc zászlóval ugyanakkor rohanának,
1450 Gergely deák, Zoltai belől valának,
Figedi Jánosval jól forgódának.
 
De Zoltai kő miá sebösödék,
Tüzesszerszámokkal terekeket veszték,
Viszont hosszú kopjákra az terekek
1455 Csuda faányuságot ők szörzének.
 
Nagy szép vaskarikákkal erősíték,
Hozzávaló port beléje szörzének,
Az végébe aprópuskákat szörzének,
Melyekvel az ostromra ők jövének.
 
1460 Az terekek azzal semmit ártának,
Főlegényök mert ott sokan valának,
Az törésön kik erőssen vívának,
Kívöl-belől ott sokan elhullának.
 
Közel mind estvélig ez ostrom tarta,
1465 Császár hada kárt, szégyent nagyot valla,
Az jó Isten mert magyarokkal vala.
Aznap húsz mázsa por mind elkölt vala.
 
Másodnapon meg gyűlnie kezdének,
Hajnaltúl fogván mind ebédig gyülének,
1470 Messze földről, hegyekről béjövének,
Lovag terekek mind rendöt ütének.
 
Ott jancsárok, csauszbékök forgódnak,
Vajdáknak, besliáknak, akangyáknak,
Szancsákbéköknek es ők parancsolnak,
1475 Hogy mind készök lennének végostromnak.
 
Nagy övöltve szablyával es kergeték,
Ez gyűlésbe közel tíz óra telék,
Benn es minden viadalhoz szörződék,
Éfelétől fogván talpon állapék.
 
1480 Derék ostromnak terekek állának,
Nagy zöngésvel ők Allát kiáltának,
Sok zászlókval mind körölrohanának,
Ott belől es Jézust, Jézust kiáltának.
 
Ott svancár és rézdobokat verének,
1485 Trombitákkal hangos sípok zengének,
Sok lövésök, kőhányások levének,
Kik miatt két félben ott eldőlének.
 
Méne Dobó tömlöc mellé romlásra,
Aranyas sisak apróggya fején vala,
1490 Mely hamar ellövék, apród meghala,
Dobó keze, lába sebesölt vala.
 
Megcsendeszöle ostrom az törésön,
De földbástyát mindenfelől erőssen
Víják, ostromlják terekek vakmerőn.
1495 Dobó futamék bástyába hertelen,
 
Ott minden népét erőssen bisztattya,
Az köveket asszonnépvel hordattya,
Fáratt népnek csöbörrel borát hordattya,
Viadalhoz azzal jobban támasztja.
 
1500 Gyorsak, vitéz asszonyok hagyigálnak,
Vitéz Petővel nyugott népek jutának,
Aranyas zászlóját Ali basának
Ott bényerék, budai herélt basának.
 
Jó Bálint papot palánkon ellövék,
1505 Kiből szegénnek halála történék,
Drabantok, tizedösök sebesödének,
Mindhalálig kik ott vitézködének.
 
Ali basa, több békkel az Arszlán bék,
Az ostromon voltanak főembörek.
1510 Lövés miá sebben esett Veli bék,
Jancsárok, besliák, akancsgyák veszének.
 
Túl az Bolyki tornyára es rohanának,
Sok zászlókkal viadalnak állának,
Megmondott álnok kopjákat bétolyának,
1515 Kik miatt benn sok seböket vallának.
 
Mel igen az három hadnagy forgódék,
Gergel deák jobb keze sebösödék,
Jó Zoltai István es sebben esék,
Figedi Jánosnak fogát kiüték.
 
1520 Az drabantokban sokan elveszének,
Terekekben naggyal többen veszének,
Meghalának, sokan sebösödének,
Várbéli vitézök zászlót nyerének.
 
Sok szántalan zászlókkal indulának,
1525 Ó kapu bástyájára rohanának,
Főnépek és jancsárok ostromlának,
Az vitézök belől készön valának.
 
Ott es Mecskei tözesszerszámokval,
Készön várja egyéb sok ártalmakval
1530 Vitézöket inti biztatásokval,
Szömben állnak erős viadalokval.
 
Drabantok és főlegényök forgódnak,
Sok tereket az bástyán elhullatnak,
Sebesölve sokan futva szaladnak,
1535 Benn es sebesölnek, sokan halának.
 
Hálát adnak mind az egri vitézök,
Tágulának szégyönökre törekök.
Ez két helyen beglerbékkel sok békök,
Ez ostromon voltanak főtörekök.
 
1540 Amhát pasát mongyák volt az sáncokba,
Igen bosszonkodik Ali basára,
Hogy őt hívta ilyen biztatásokba:
Őt senki meg nem várja végházakba.
 
Rossz akolnak monta vég Egör várát,
1545 Barmoknak monta az porkolábokat,
Vélök való huszárok, drabantokat.
Ugyan sírva szidja budai basát.
 
"Mennyet jártam mind ez szélös világba,
Sok várakat vívtam sok országokba,
1550 Jobb vitézökre sem találtam házba,
Mint ez rossz akolnak vélt Egör várba.
 
Az császár kincsében sokat elkölték,
Sok jelös vitéziben itt elveszték,
Szégyent nagyot én Egör alatt nyerék,
1555 Császártúl fejemre haragot lelék."
 
Derék ostrom vecsernyekorig tarta,
Ostrom után egy terek így bészólla:
"Jámborok, vitézök vattok ez várba,
Immár semmit ne féljetök ez útba.
 
1560 Óh, mely nagy kárt tőtök császár hadába.
Több ostrom már nem lészen itt voltunkba,
Mert az basák kiszállnak nagy búokba,
Esztendőre lésznek bosszúállásba."
 
Sok lövésök mindazáltal levének,
1565 Píntök, szombat, vasárnapon levének.
Vitéz Dobó szólla ő gyermökének
Tarjáni Kristófnak, hív gyermökének:
 
" Töréséhöz siess Bolyki bástyának,
Lássad dolgok mint áll az uraimnak. "
1570 Elfutamék bástyájára Bolykinak,
Puska miá lőn halála Tarjáninak.
 
Rémöle meg nagy hada az császárnak,
Felnémötön házakat felgyújtának,
Késén estve sáncokból kivonyának
1575 Szép álgyúkat, kikkel elindulának.
 
Ott az várból hamar kirohanának,
Sáncból zsák porokat sokat hozának,
Azon éjjel táborokat gyújtának,
Amhát basa, beglerbék indulának.
 
1580 Megindula Ali basa tábora,
Az basák után igen siet vala,
Keddön, Szent Lukács napján elindula,
Hátuljáró szertelen mégyen vala.
 
Nem embertől való ő nagy féltökbe,
1585 Csak hatalmas Istentől rettenésbe,
Felvont sátorokat az táborhelybe
Ott hagyának, egyéb morhát féltökbe.
 
Az vitéz hadnagyok Egör várába
Bisztatásba vannak, nagy forgódásba,
1590 Készön állatnak mindent az vártákba,
Álló seregöket talpon állásba.
 
Készön várnák, terekek ha térnének,
Valami csalatságot szörzenének,
Szép nyert török zászlókat feltevének,
1595 Kiket törökök csudálván nézének.
 
Nagy álgyúkat, taraszkokat, puskákat,
Egyszörsmind kilövének szakállosokat,
Ök tevének Jézus kiáltásokat,
Imátkozván nagy hálaadásokat.
 
1600 Az szegén sebösök Egör várába
Több kétszáznál fekösznek fájdalmokba,
Ki vak, csonka, sánta, bénna vívtokba,
Azért vannak nagy szép hálaadásba.
 
Gazdag öreg álgyú tizenhat vala.
1605 Tizönkétezör golyóbist az várba
Bélövének, kit rakának halmokba,
Taraszklövés nem vala számlálásba.
 
Ímé négy főlegént elválasztának,
Követségön királhoz bocsátának,
1610 Aranyas zászlóját Ali basának
Két zászlóval köldék fel az királynak.
 
Zászlókat jó kedvvel az király látá,
Pispökkel, Móric herceggel vigada,
Vitézöket szépen ajándékozá,
1615 Minden kegyelmével magát ajánlá.
 
Előttök vitéz Vajda János vala,
Másik az vitéz Iváni György vala,
Az harmadik Somogyi András vala,
Az negyedik Kőszegi Albert vala.
 
1620 Ezöket az felség ajándékozá,
Száz-száz aranyat bársonyokkal ada,
Miklós pispök egy-egy aranyas kupát ada,
Móric herceg szép négyszáz tallért ada.
 
Egyéb urak őket ajándékozák,
1625 Királnak, pispöknek sok jót mondának,
Vitézöket sok jóval hogy meglátták,
Vígan Egré kiket elbocsátának.
 
Egri hadnagyok hamar választának,
Vitéz Fekete Istvánnal bocsátának,
1630 Csatára jó legényöket adának,
Ali basa után kik ballagának.
 
Gondban, bánatban terekök ballagnak,
Pest felé mennek, senkitől nem tartnak.
Szintén Öllőnél vitézök jutának,
1635 Terekökben sokat ők levágának.
 
Igen szép zászlót nyerének, foglyokat,
Kucsival morhákat, szép sátorokat,
Gránát ruhákat, szép patyolatokat,
Subákat, ezüstös szép sisakokat.
 
1640 Ezekkel páncélokat, karvasakat,
Lovakat és egyéb szép szerszámokat,
Hadnagyoknak bémutaták magokat,
Kótyavetyén eloszták mindazokat,
 
Maradának vitézök nagy vígságval.
1645 Meghala őbennek több háromszáznál,
Sebösüle, marada több kétszáznál,
Úristennek vannak hálaadásval.
 
Basák, szancsákok vannak nagy búokba,
Anne főnép nem veszött egy utokba,
1650 Nagyobb szégyönt ez jó Magyarországba
Nem vallottak, mint Egör ostromába.
 
El-béméne Amhát Terekországba,
Ali basa méne kincsös Budába,
Az több békök tisztökbéli házokba,
1655 Sok vitézök veszésén nagy búokba.
 
Elgondolá Dobó István magába,
Hogy már megnyugoggyék otthon házába,
Mecskeivel szólla szép szertartásba,
Véget vessenek ő tiszttartásokba.
 
1660 Lám, megkínálák királt őfelségét,
Ő urokat, Oláh Miklós pispököt,
Könyörögvén kérik ott őfelségét:
Már elvegyék tőlök egri tisztöket.
 
Meghallgatá kegyelmesön az királ,
1665 Erről szólla jó kancelláriusval,
Ők szóllának az vitéz Sforciával,
Egré bocsáták hamar nagy summával.
 
Elosztá, megadá ő hópénzöket,
Az porkolábok letevék tisztöket,
1670 Dobó István szólla szép beszédöket,
Sforciát szóllítá mint királyképét.
 
Nagy hív szolgálattyát igen ajánlá,
Egör kulcsát tisztösségvel megadá,
Kit az királyképe tőle elfoga,
1675 Király kegyelmét mindenben ajánlá.
 
Tőn az vitéz Mecskeivel oly szörzést:
Két holnapig Egrön az gondviselést
Hogy felvegye végre való javáért,
Őfelségéhöz való szerelméjért.
 
1680 Erre kész lőn az vitéz nagy jó kedvvel,
Szeretettel szolgála jó hívségvel,
Ez idő köszt király jó híveivel
Egör felől szólla Miklós pispökvel.
 
Választá az Bornemissza deákot,
1685 Főhadnagyát vitéz Gergely deákot,
Egrön pispök ada főbirodalmot,
Porkolábságot, udvarbíróságot.
 
Társul mellé adá jó Szárkándi Pált,
Gergöl deákkal vevé Egör kulcsát,
1690 Az felségös királ jelenté magát,
Vitézökhöz ő nagy kegyelmes voltát.
 
Az jó Dobó Istvánt tiszttel szereté:
Erdéli vajdaságra emelteté
Egy falka pínz-summával őt tisztölé,
1695 Jövendőre több javával értetné.
 
Aranyas zászlóját néki adatá,
Tisztiben szerencsás légyen, úgy szólla,
Mindenben kegyelmes voltát ajánlá,
Érte tőle csak hívségét kévánná.
 
1700 Az jó Dobó felségnek eszt izené:
"Isten őfelségét lássa, éltesse,
Minden ellenségén szerencséltesse,
Országit mindenütt öregbíthesse.
 
Az jó Isten ha éltet ez világban,
1705 Holtig lészök hívön szolgálattyában,
Földét, országát oltalmazásomban,
Hívségömben holtig maradásomban. "
 
Az jó király vitéz Gergöly deákot
Ajándékozá, ada szép jószágot,
1710 Az mellett ada nagy szép ajándékot,
Miklós pispök adá egri bánságot.
 
Az több vitézöket látá javával,
Kit jószágval, kit pénzbéli summával,
Jövendőre magát ajánlásával,
1715 Mutattya magát kegyelmes voltával.
 
Az jó Dobó bírja már vajdaságát,
Gergöly deák tisztiben Egör várát.
Már beszéllöm vitéz Mecskei Istvánt,
Utában történt nagy szernyű halálát.
 
1720 Az szerencse csudálatos magába,
Mely hamar ő jóból fordul gonoszba,
Nem kell kevélködni jó szerencsába,
Csak kell lenni érte hálaadásba.
 
Szegén Mecskei István felkészüle,
1725 Szép asszonytársához hazaerede,
Várkon nevő faluban ő béére,
Útra való segétségöt ott kére.
 
Nagy vakmerő pórok feltámadának,
Segétségöt utára sem adának,
1730 Sőt fegyverekkel ellene állának,
Egy fejszével őt homlokba találák.
 
Azomba két dárdával általüték,
Ez nemes vitézt ott hamar megölék,
Mellette kik valának, elkergeték,
1735 Az gyilkosok magokat elenyészték.
 
Gongya lőn erre jó Gergöly deáknak,
Halálájért jó Mecskei Istvánnak
Nagy siralmat szörze várkoni póroknak,
De gyilkosok kézbe nem akadának.
 
1740 Halálát kegyelmes király ohítá,
Az jó pispök oly igen száná-báná,
Az nagy hadtúl lám az Isten megtartá,
Mely rossz helyen mint történék halála.
 
Az testét egy káptalamba iktaták,
1745 Az szöpösi Szent Mártomba felhozák,
Édös attyafiai takaríták,
Asszonfeleségének hírré adák.
 
Dobó István nemes vitéz hogy hallá,
Ő szerelmes társát igen ohajtá,
1750 Véle egyessége eszébe juta,
Együtt véle tisztességgel szolgálta.
 
Nagy sok jó adassék memből Dobónak,
Lelke mennyországba Mecskei Istvánnak,
Az új tisztben vitéz Gergely deáknak,
1755 Jó Pető Gáspárnak, Zoltai Istvánnak,
 
Az Figedi Jánosnak, hadnagyoknak,
Az főuraimnak és katonáknak,
Gyalog hadnagyoknak, jó drabantoknak,
Sok jó adassék kicsinnek és nagynak.
 
1760 Kik hívön szolgálátok Egör várba,
Kevélségbe és felfúalkodásba
Ne essetök, légyetök hallgatásba,
Az Úristennek nagy hálaadásba.
 
Szálláskoron ki nagy sok viadalba
1765 Titöket megtarta jó szerencsába,
Ne légyetök ti hálaadatlanságba,
Kiért végre jussatok mennyországba.
 
Erre gondot vitézök nem viseltök,
Ő jóvoltát ti ha elfeleditök,
1770 Igéjét, beszédét ha nem veszitök,
Visszahallván külömben ti értitök.
 
Régen ó tervénben sok fejedelmek,
Csak mi időnkben es sok jelös népek
Saul móggyára sokan elveszének,
1775 Hogy az egy Úristentől nem féltenek.
 
Noha kegyetlenséggel cseleköttök,
Szükségtökben hozzá se ivölcsetök,
Mert talám ő nem lészön segétségtök,
Az sokáért memből kirekesztettök.
 
1780 Isten lássa javával királyunkat,
Ferdinánd királnak kegyelmes voltát,
Oltalmazhassa nagy bölcsen országát,
Békében tarthassa alatta valókat.
 
Isten éltesse király udvarában
1785 Oláh Miklós érsököt jó szándékban,
Sok szegén magyarnak táplálásában,
Őfelségénél minden jó szavában.
 
Jó válasszal hamar elmehessenek,
Mert sokan megfogyatkoznak, éhöznek,
1790 Asszúkórsága lészön erszényöknek,
Feneketlen zsákja vagyon Újbécsnek.
 
Ezt ki szörzé nagy betegös voltába
Kéncsös Kassába egy föstös szobába,
Tinódinak híják mind ez országba,
1795 Ezörötszáz és az ötvenháromba.
 
Egör jó szerencséjén víg voltába
Vígan iszik szikszai jó borába,
Mert ha terek csúsz vala Egör várba,
1799 Víztől nád teröm vala ő orrába.
 
FINIS

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem