Tompa Mihály: A HÍR LANTJA.
A HÍR LANTJA.
Vak haragban a győző vitéz,
Oly félelmes, mint az éji vész:
Vérben húny a béke napja el,
Merre villog éles fegyvere;
Hódít s szablyát más nemzetre fen,
Ha már egyet földig levere.
Oly félelmes, mint az éji vész:
Vérben húny a béke napja el,
Merre villog éles fegyvere;
Hódít s szablyát más nemzetre fen,
Ha már egyet földig levere.
A dús tájak dúltak, feketék,
Minden jel, nyom eltörölteték:
Hogy ott egykor élő nép lakott,
Aki erről szólna, már halott.
Avvagy nyakán rabbilincs zörög ...
- Telve vannak a mély börtönök.
Minden jel, nyom eltörölteték:
Hogy ott egykor élő nép lakott,
Aki erről szólna, már halott.
Avvagy nyakán rabbilincs zörög ...
- Telve vannak a mély börtönök.
S hogy látnák a jövő századok
Nagy hatalmát és a múltakat:
Eltiport nagyságok romjain
Óriási emléket rakat.
Nagy hatalmát és a múltakat:
Eltiport nagyságok romjain
Óriási emléket rakat.
Háboritlan áll a szent liget,
A dúló kéz nem illette még;
Jós forrása halk nesszel buzog,
Lombja suttog, bűvös fénye ég.
Szent ligetben a hír lantja függ,
Mely beszél a történtek felett,
Énekében, mely ragad s emel,
Nyer az érdem hosszu életet.
S a zengő lant és a szent liget
Dulva immár, puszta és siket!
A dúló kéz nem illette még;
Jós forrása halk nesszel buzog,
Lombja suttog, bűvös fénye ég.
Szent ligetben a hír lantja függ,
Mely beszél a történtek felett,
Énekében, mely ragad s emel,
Nyer az érdem hosszu életet.
S a zengő lant és a szent liget
Dulva immár, puszta és siket!
_____________
Századokkal vénül a világ
És időnként más-más képet ölt;
Ledőlnek a mult bálványai,
S erény lesz, mi bűn volt azelőtt.
De nép és kor, mely támad s enyész:
Az emlékre hűledezve néz.
És időnként más-más képet ölt;
Ledőlnek a mult bálványai,
S erény lesz, mi bűn volt azelőtt.
De nép és kor, mely támad s enyész:
Az emlékre hűledezve néz.
S im keletről a vénhedt idő
A világot átrepülni jő;
Szeme rozzant sirgödör; vele
Jön a romlás setét szelleme.
Markában az elrejtett jövő.
S melyben ember ugy kevélykedett:
Halvány árnyék lesz a földi fény,
S mint köd úszik bírája megett.
A világot átrepülni jő;
Szeme rozzant sirgödör; vele
Jön a romlás setét szelleme.
Markában az elrejtett jövő.
S melyben ember ugy kevélykedett:
Halvány árnyék lesz a földi fény,
S mint köd úszik bírája megett.
És amint száll, szó dörg ajakán:
«Mi ez, mibe szárnyam megcsapám?
Szólj te, hír beszédes angyala!
Hagyja tudnom lantodnak dala
A hatalmas féregnek nevét,
Akiért a magas fellegig,
- Hálából vagy zsarnok-kény miatt? -
E kőhalom fenn-emelkedik?»
«Mi ez, mibe szárnyam megcsapám?
Szólj te, hír beszédes angyala!
Hagyja tudnom lantodnak dala
A hatalmas féregnek nevét,
Akiért a magas fellegig,
- Hálából vagy zsarnok-kény miatt? -
E kőhalom fenn-emelkedik?»
De nem szólal a hír lantja meg,
Melyet eltört a dúló keze;
Fenn-szédelgő álma megcsalá:
Neve, tette elmult, elvesze.
És az emlék menten szétomol ...
S míg tovább repűl a vén idő:
Vihar söpri elmállott porát,
S hült helyén a dudva, gaz kinő.
Melyet eltört a dúló keze;
Fenn-szédelgő álma megcsalá:
Neve, tette elmult, elvesze.
És az emlék menten szétomol ...
S míg tovább repűl a vén idő:
Vihar söpri elmállott porát,
S hült helyén a dudva, gaz kinő.
A vers szövege korábbi fogalmazásában ez volt:
Vak haragban, győző vitéz
Borzadalmas, mint az éji vész;
Vérben húny a béke napja le,
Merre villog gyilkos fegyvere,
Melyet vágya egy világra fent ...
Nincs előtte, nincsen semmi szent!
Borzadalmas, mint az éji vész;
Vérben húny a béke napja le,
Merre villog gyilkos fegyvere,
Melyet vágya egy világra fent ...
Nincs előtte, nincsen semmi szent!
Merre szem lát, dúlva a vidék,
Nemzet és hon eltörölteték;
Kínos átok kél a föld alúl,
Börtön-éjben foglyok ajkirúl:
És hogy élne híre ezrekig:
Mely felér a barna fellegig,
Óriási emlék idomúl
Tört hatalmak omladékibúl.
Nemzet és hon eltörölteték;
Kínos átok kél a föld alúl,
Börtön-éjben foglyok ajkirúl:
És hogy élne híre ezrekig:
Mely felér a barna fellegig,
Óriási emlék idomúl
Tört hatalmak omladékibúl.
Még a szent ligetnek árnyinál,
Énekes lant illetetlen áll;
S im, riadva, mint kelő vihar,
Szent ligetbe ront a büszke kar:
Sujt, ... zokogva a lant földre hull,
S a ligetre néma éj borúl.
Énekes lant illetetlen áll;
S im, riadva, mint kelő vihar,
Szent ligetbe ront a büszke kar:
Sujt, ... zokogva a lant földre hull,
S a ligetre néma éj borúl.
_____________
Századokkal vénül a világ,
Nép enyészik, nép nyomába hág;
S áll az emlék, büszke és magas,
Szédül ormán a felhői sas;
Nép enyészik, nép nyomába hág;
S áll az emlék, büszke és magas,
Szédül ormán a felhői sas;
S im kelet felől a vén idő
A világot átröpülni jő;
Rozzant sírgödör sötét szeme,
Jobbján leng a romlás szelleme;
A jövőnek titka homlokán, -
Szállva, mint a gondolat: nyomán
Fény s dicsőség halvány árnyibúl,
Elmulandó pára, köd vonúl.
Ősz szakállán ezredek hava,
Mennydörögve harsan el szava,
Visszanézvén, mert ég s föld között,
Szárny-hegyével kőbe ütközött:
,Szólj halandók hitvány műve te:
Melyet elfú szám lehellete! ..
Vagy te, hír beszédes angyala!
Hagyja értnem húrjaid dala
A merész halandónak nevét,
S érdemekkel gazdag életét,
Akiért a barna fellegig
E kevély emlék emelkedik ...
Szólj: ki által lőn e kőhalom,
Hála-é, vagy zsarnok hatalom?'
A világot átröpülni jő;
Rozzant sírgödör sötét szeme,
Jobbján leng a romlás szelleme;
A jövőnek titka homlokán, -
Szállva, mint a gondolat: nyomán
Fény s dicsőség halvány árnyibúl,
Elmulandó pára, köd vonúl.
Ősz szakállán ezredek hava,
Mennydörögve harsan el szava,
Visszanézvén, mert ég s föld között,
Szárny-hegyével kőbe ütközött:
,Szólj halandók hitvány műve te:
Melyet elfú szám lehellete! ..
Vagy te, hír beszédes angyala!
Hagyja értnem húrjaid dala
A merész halandónak nevét,
S érdemekkel gazdag életét,
Akiért a barna fellegig
E kevély emlék emelkedik ...
Szólj: ki által lőn e kőhalom,
Hála-é, vagy zsarnok hatalom?'
Ámde a hír lantja nem zeneg,
Melyet a szörny karja ronta meg:
Hallgat ő beszédes angyala,
- Csak dicsőek élnek általa!
És ki volt az átkozott vitéz?
Ő nevével vak homályba vész.
Melyet a szörny karja ronta meg:
Hallgat ő beszédes angyala,
- Csak dicsőek élnek általa!
És ki volt az átkozott vitéz?
Ő nevével vak homályba vész.
________
Reng a föld ... az emlék széthasadt;
- Átok élt a kőrakás alatt;
S most sohaj- s nyögésben ront elő,
Vádja méltó, vádja terhelő! -
S a kelő szél zúgó szárnyirúl,
Mint silány por, tengerekbe hull;
Hűlt helyén gaz s hitvány dudva nő,
S míg tovább röpűl a vén idő:
Agg regének kósza hanginál
Gyász feledség gyász ölébe száll.
- Átok élt a kőrakás alatt;
S most sohaj- s nyögésben ront elő,
Vádja méltó, vádja terhelő! -
S a kelő szél zúgó szárnyirúl,
Mint silány por, tengerekbe hull;
Hűlt helyén gaz s hitvány dudva nő,
S míg tovább röpűl a vén idő:
Agg regének kósza hanginál
Gyász feledség gyász ölébe száll.
