Tompa Mihály: VERESPATAK.
VERESPATAK.
- - - - -
Régen város volt ez helyen,
Zsigmond király idejében.
Két templomok, nagy tőtések
Arany bányák és sok ércek.
Az mély árok bizonyítja,
Bonfinius ezent irja;
De a dúló rabló Csehök
Elpusztiták, a pártütők!
A Krisztusért immár kérünk,
Édes atyánk légy mivélünk!
- - - - -
Anno 1624. die 26. augusti.
(A telkibányai templom falán, belől.)
Régen város volt ez helyen,
Zsigmond király idejében.
Két templomok, nagy tőtések
Arany bányák és sok ércek.
Az mély árok bizonyítja,
Bonfinius ezent irja;
De a dúló rabló Csehök
Elpusztiták, a pártütők!
A Krisztusért immár kérünk,
Édes atyánk légy mivélünk!
- - - - -
Anno 1624. die 26. augusti.
(A telkibányai templom falán, belől.)
| Hol Telkibánya bércein lebeg |
S a fejsze egyhangúan döng, kopog,
Odvas bükkök tövébe vágva;
Hol, vén fukar módjára, a bérc
Sziklás ölébe rejti kincseit,
S megátaIkodva állja, tűri
A kutató bányász vas-ékeit:
Sziklás ölébe rejti kincseit,
S megátaIkodva állja, tűri
A kutató bányász vas-ékeit:
Áll Kányahegy, Itt hajdanában
Arany- s ezüstre vitt a gazdag ér;
Öléből most forrás buzog fel,
Veres habokkal, mintha volna vér.
Arany- s ezüstre vitt a gazdag ér;
Öléből most forrás buzog fel,
Veres habokkal, mintha volna vér.
Lelkem varázs fuvallat éri,
Állván a bércen s a patak felett;
S im titkos ajk susog fülembe,
Csodás regében ó történetet.
Állván a bércen s a patak felett;
S im titkos ajk susog fülembe,
Csodás regében ó történetet.
______
Miként a hangya, nyárszakában,
Dolgozva hemzseg lyuklakában,
- Hogy megrakott tárháza légyen,
Ha vihar fog dühöngni télen - :
Dolgozva hemzseg lyuklakában,
- Hogy megrakott tárháza légyen,
Ha vihar fog dühöngni télen - :
Régente e bérc mély ölében
Úgy hemzsegett az ember épen;
A bánya népe éj-naponta
Érces sziklát feszíte, onta.
Úgy hemzsegett az ember épen;
A bánya népe éj-naponta
Érces sziklát feszíte, onta.
Az ember kincs után sovárog
S ha intnek a csábos sugárok:
Megjárja a mély tenger ágyát,
És fúr sötét hegyekbe' bányát.
S ha intnek a csábos sugárok:
Megjárja a mély tenger ágyát,
És fúr sötét hegyekbe' bányát.
E bérc igen dúsan fizette,
Hogy élve benne eltemette
Magát a bányász; s merre vágott,
Elé ezüst s arany sugárzott,
Hogy élve benne eltemette
Magát a bányász; s merre vágott,
Elé ezüst s arany sugárzott,
És szombaton, déltől napestig
Dolgozhatott saját kezére;
Szorgalma addig amit ásott:
Az lőn egy héti munka-bére.
Dolgozhatott saját kezére;
Szorgalma addig amit ásott:
Az lőn egy héti munka-bére.
______
Épen kondult a dél harangja,
- A bérceken széttörve hangja; -
S a hét utolsó napja lévén,
Moraj támadt a bánya mélyén.
- A bérceken széttörve hangja; -
S a hét utolsó napja lévén,
Moraj támadt a bánya mélyén.
Szerencse föl! hargogva zengett;
A bérc repedt, a szikla rengett
Erős karok sulyos csapásán,
Forogván bennök tompa csákány.
A bérc repedt, a szikla rengett
Erős karok sulyos csapásán,
Forogván bennök tompa csákány.
A munka folyt nagy szenvedéllyel,
A kincs sovár, lázas dühével;
S a dúlást gyakran abba hagyván.
Civódtak hitvány ércdarabkán.
A kincs sovár, lázas dühével;
S a dúlást gyakran abba hagyván.
Civódtak hitvány ércdarabkán.
De aki ül kincsén sötéten,
Harag gyult a szellem szemében;
S megútálván e kapzsi népet,
Barlangja ajtaján kilépett.
Harag gyult a szellem szemében;
S megútálván e kapzsi népet,
Barlangja ajtaján kilépett.
S kiket kincsén kapkodni látott;
Nagy boszúsan köztök megállott;
S hogy ellenségit elveszítné:
Hatalmas karját szétfeszíté...
Nagy boszúsan köztök megállott;
S hogy ellenségit elveszítné:
Hatalmas karját szétfeszíté...
Az érc fenn estimára kondúlt,
Midőn a bányaőr kiindúlt,
S imádkozni egy Miatyánkot,
A bánya torkánál megállott,
Midőn a bányaőr kiindúlt,
S imádkozni egy Miatyánkot,
A bánya torkánál megállott,
Azonban rémület fogá el,
Észrevévén, hogy nádpálcája,
- Mit megtámaszta a torokban -
Görbülni kezd abroncs módjára.
Észrevévén, hogy nádpálcája,
- Mit megtámaszta a torokban -
Görbülni kezd abroncs módjára.
«A bánya száll!» kiálta rögtön,
- És a kiáltás mélyre szállott;
«A bánya száll! kiálta újra,
Hanem hivőkre nem talált ott.
- És a kiáltás mélyre szállott;
«A bánya száll! kiálta újra,
Hanem hivőkre nem talált ott.
«Isten nevére esküszöm, hogy
A bánya száll! siessetek ki...!»
De a kincsvágy erős a szívben!
Gunyszó felelt, - s nem jött ki senki.
A bánya száll! siessetek ki...!»
De a kincsvágy erős a szívben!
Gunyszó felelt, - s nem jött ki senki.
S a bérc nagy hirtelen lesűlyedt,
Földrázó dörgésnek közötte;
S a bánya kincsbeteg dulóit
Ércomladék alá temette.
Földrázó dörgésnek közötte;
S a bánya kincsbeteg dulóit
Ércomladék alá temette.
Mely elragadt testvért, barátot,
S bús sírja lőn a kedveseknek:
A bércet, fájdalom-szavával
Nevezte a nép Kányahegynek.
S bús sírja lőn a kedveseknek:
A bércet, fájdalom-szavával
Nevezte a nép Kányahegynek.
______
A veres patak - szól a monda, -
A gyilkoló sziklák alatt,
- Kik háromszázan voltanak, -
A holtak véréből fakadt.
A gyilkoló sziklák alatt,
- Kik háromszázan voltanak, -
A holtak véréből fakadt.
S mig az idő betelni nem fog,
Mely a szellemnél irva van:
Foly a patak s eret kutatni
Jár a bányász haszontalan;
Mely a szellemnél irva van:
Foly a patak s eret kutatni
Jár a bányász haszontalan;
De majd megenyhül bősz haragja,
- A vérszin forrás enyész, -
S mikép hajdan volt, Kányahegyben
A gazdag bánya nyitva lész.
- A vérszin forrás enyész, -
S mikép hajdan volt, Kányahegyben
A gazdag bánya nyitva lész.
