Tompa Mihály: A CSALOGÁNY ÉS A SAS.
A CSALOGÁNY ÉS A SAS.
Hegedűszóban szép mesét jelentek.
Sz. Dávid.
Sz. Dávid.
Lombos liget hajlongó sudarán
Busongva ült a néma csalogány;
Meleg sugár, szellő s a buja fák
Énekre most ajkát nem ragadák.
Busongva ült a néma csalogány;
Meleg sugár, szellő s a buja fák
Énekre most ajkát nem ragadák.
'Mi lelt madárkám, kedves dalnokom!?
- Szólítá a sas nyájas hangokon -
Tavasz mosolyg; a halmon, völgyeken
Az élet száz alakba' megjelen;
Még a bogár is örömbe merül,
Te vesztegelsz s bánkódol egyedül?
Dalolj, hadd halljam zengő hangodat,
Melyre ezer sziv hű visszhangot ad!'
- Szólítá a sas nyájas hangokon -
Tavasz mosolyg; a halmon, völgyeken
Az élet száz alakba' megjelen;
Még a bogár is örömbe merül,
Te vesztegelsz s bánkódol egyedül?
Dalolj, hadd halljam zengő hangodat,
Melyre ezer sziv hű visszhangot ad!'
«Királyom! - a bus csalogány felel -
Keblem dalát én kinek zengjem el?
A szárnyas nép nem, sőt még félreért,
Ki is gunyol gyakran zengelmemért!
E félreértés szívemig hata,
- A dalnoknak nincs mélyebb bánata!»
Keblem dalát én kinek zengjem el?
A szárnyas nép nem, sőt még félreért,
Ki is gunyol gyakran zengelmemért!
E félreértés szívemig hata,
- A dalnoknak nincs mélyebb bánata!»
A sas azok felett, miket most hallott,
Álmélkodván, imígyen ad parancsot:
'Holnap, korán hajnalba', szárnyas népem
Magam körűl, udvaromban szemléljem!
Énekelj nekik, hadd lássam meg én:
Mint érez e nép költőm énekén!'
Álmélkodván, imígyen ad parancsot:
'Holnap, korán hajnalba', szárnyas népem
Magam körűl, udvaromban szemléljem!
Énekelj nekik, hadd lássam meg én:
Mint érez e nép költőm énekén!'
A szarka rögtön nagy gyülést csereg,
S mind felgyülnek a szárnyas seregek;
Erdők, mezők, vizek madarai
Letepülnek a dalt hallani;
Vén cserágon ül a király maga, -
A bús madárról szól a dal szava:
S mind felgyülnek a szárnyas seregek;
Erdők, mezők, vizek madarai
Letepülnek a dalt hallani;
Vén cserágon ül a király maga, -
A bús madárról szól a dal szava:
Virágos árnyas erdő!
Vigan futó patak!
Epedve várta szívem,
Hogy ujra lássalak!
Vigan futó patak!
Epedve várta szívem,
Hogy ujra lássalak!
Itt éle kis családom...
Oh régi szép napok!
Akkor szivembe' bánat
Helyett öröm lakott!
Oh régi szép napok!
Akkor szivembe' bánat
Helyett öröm lakott!
Dallék, szerettem, ittam
A hajnal harmatát;
Minden falomb tanyám volt,
Minden madár barát.
A hajnal harmatát;
Minden falomb tanyám volt,
Minden madár barát.
S ah, most be más az erdő!
A rét és a patak!
Nem olyan kék az ég is,
Virág, lomb hervatag...
A rét és a patak!
Nem olyan kék az ég is,
Virág, lomb hervatag...
Most a bús gerlicével
Gyászban foly életem:
Mert ah, szerelmi párom
Többé fel nem lelem!
Gyászban foly életem:
Mert ah, szerelmi párom
Többé fel nem lelem!
A bus szerelmi ének végivel
Szól a király: - a szárnyas nép figyel, -
'Népem! imé dalolt a csalogány,
Biráljátok meg őt egymás után!'
Szól a király: - a szárnyas nép figyel, -
'Népem! imé dalolt a csalogány,
Biráljátok meg őt egymás után!'
S mond, - felébredvén, - az alvó bagoly:
Az ének tárgya nem elég komoly!
Az ének tárgya nem elég komoly!
A gólya ekkép ejti szavait:
De szó mi szó, mondott valamit...
De szó mi szó, mondott valamit...
És felkiált borzalt tollal a vércse:
Más sem bárgyu, hogy a célzást ne értse!
Nem leli párját az ének szerént,
No bizony, tán mi ettük meg szegényt!?
Más sem bárgyu, hogy a célzást ne értse!
Nem leli párját az ének szerént,
No bizony, tán mi ettük meg szegényt!?
Nem szeretem, hogy harmatot iszik,
Mert ugy boszorkány, - monda a kuvik.
Mert ugy boszorkány, - monda a kuvik.
A gerle búgott: másnak még se kell
Felhányni a természeti hibát!
A rét felől kicsinylőn énekel:
S ez felboszant sok jó ludat, libát.
Felhányni a természeti hibát!
A rét felől kicsinylőn énekel:
S ez felboszant sok jó ludat, libát.
A kakuk így: családot emleget.
Nekem igaz nincs, hanem még lehet!
Nekem igaz nincs, hanem még lehet!
És a süket-fajd: tréfás, vig dala,
Jól megnevettetett haha haha!
Jól megnevettetett haha haha!
A banka nem mondhatja néki: éljen!
Mert önfészkét, honát piszkolni szégyen!
Mert önfészkét, honát piszkolni szégyen!
'Elég, elég...!' mond a madárkirály,
- Szemének boszús villogásinál -
'Boldogtalan nép! hát igy hat reád
A dalnok szava? ekkép érted őt?
Nem hallok egy méltányos szózatot?
- Költőm! ne énekelj e nép előtt!
Ti nem vagytok méltók reá, hogy éltek!
Odú, mocsár s ocsmány dög kell tinéktek,
Nem költészet s dal, - ti bárgyuk, vakok...
- Hah! színem elől takarodjatok!!'
- Szemének boszús villogásinál -
'Boldogtalan nép! hát igy hat reád
A dalnok szava? ekkép érted őt?
Nem hallok egy méltányos szózatot?
- Költőm! ne énekelj e nép előtt!
Ti nem vagytok méltók reá, hogy éltek!
Odú, mocsár s ocsmány dög kell tinéktek,
Nem költészet s dal, - ti bárgyuk, vakok...
- Hah! színem elől takarodjatok!!'
A vers szövege első megjelenésekor ez volt:
Lombos liget hajlongó sudarán,
Búsongva, némán ült a csalogány;
Napsugár, harmat, szellő és virág
Hangos énekre most nem ragadák.
Búsongva, némán ült a csalogány;
Napsugár, harmat, szellő és virág
Hangos énekre most nem ragadák.
'Mi lelt madaram, édes dalnokom?
- Szólítá a sas nyájas hangokon -
Az ökörszem is cirpel és örűl,
Csak te vesztegelsz némán egyedűl?
- Szólítá a sas nyájas hangokon -
Az ökörszem is cirpel és örűl,
Csak te vesztegelsz némán egyedűl?
Csattogj, hadd halljam zengő éneked!
Dalolj, dalodtól szebb a kikelet!'
«Királyom! - a bús csalogány felel -
Mit keblem érez: kinek mondjam el?
A szárnyas nép nem, avagy félre ért,
Olykor kigúnyol zengedelmimért!»
A sas hallván a bús panaszkodót:
Csodálkozék, s imígyen ejte szót:
«Holnap reggel, a szárnyas seregek
Királyi udvaromba gyűljenek,
Dalolj, hadd hallják, és hadd lássam én:
Mit érez e nép ajkad énekén?»
A szarka másnap nagy gyülést cseveg,
Mind felgyülnek a szárnyas seregek;
Erdők, vizek s rétek madarai:
Letelepülnek a dalt hallani.
Öreg cserágra a sas űl maga,
S imígy zendűl a csalogány dala:
Dalolj, dalodtól szebb a kikelet!'
«Királyom! - a bús csalogány felel -
Mit keblem érez: kinek mondjam el?
A szárnyas nép nem, avagy félre ért,
Olykor kigúnyol zengedelmimért!»
A sas hallván a bús panaszkodót:
Csodálkozék, s imígyen ejte szót:
«Holnap reggel, a szárnyas seregek
Királyi udvaromba gyűljenek,
Dalolj, hadd hallják, és hadd lássam én:
Mit érez e nép ajkad énekén?»
A szarka másnap nagy gyülést cseveg,
Mind felgyülnek a szárnyas seregek;
Erdők, vizek s rétek madarai:
Letelepülnek a dalt hallani.
Öreg cserágra a sas űl maga,
S imígy zendűl a csalogány dala:
«Virágos nyájas erdő!
Vigan futó patak!
Epedve várta szívem,
Hogy újra lássalak!
Vigan futó patak!
Epedve várta szívem,
Hogy újra lássalak!
Itt éle kis családom...
Oh régi szép napok!
Akkor szivembe' holló-
Szinü bú nem lakott!
Oh régi szép napok!
Akkor szivembe' holló-
Szinü bú nem lakott!
Elrészegűlten ittam
A hajnal harmatát;
Minden falomb tanyám volt,
Minden madár barát.
A hajnal harmatát;
Minden falomb tanyám volt,
Minden madár barát.
S ah, most beh más az erdő!,
A rét, a hűs patak!
Nem olyan kék az ég is,
A rózsa hervatag!
A rét, a hűs patak!
Nem olyan kék az ég is,
A rózsa hervatag!
Most a bús gerlicével
Gyászban foly életem:
Mert ah, szerelmi párom
Sehol fel nem lelem!»
Gyászban foly életem:
Mert ah, szerelmi párom
Sehol fel nem lelem!»
A bús szerelmi ének végivel
Szól a király: - a szárnyas had figyel -
'Népem! ímé dalolt a csalogány,
Biráljátok meg őt egymás után!'
Szól a király: - a szárnyas had figyel -
'Népem! ímé dalolt a csalogány,
Biráljátok meg őt egymás után!'
S szólt: - felébredvén az alvó bagoly -
Az ének tárgya nem elég komoly;
Az ének tárgya nem elég komoly;
A gólya ekkép ejti szavait:
Kár hogy részeges, mondott valamit!
Kár hogy részeges, mondott valamit!
És felkárogott a holló-sereg:
Barna tollunkat mért csúfolta meg?
Barna tollunkat mért csúfolta meg?
A gerle búgott: másnak még se kell
Természeti hibáját hányni fel!
Természeti hibáját hányni fel!
A lúd: rétünkről nem jót énekelt,
Hogy tudja, holott rajta nem legelt?
Hogy tudja, holott rajta nem legelt?
Égetni kell, ha harmatot iszik,
Mert ugy boszorkány! - szóla a kuvik -
Mert ugy boszorkány! - szóla a kuvik -
Az ölyv: nem igaz amint mondva van:
Hogy a madár mind barátságtalan!
Hogy a madár mind barátságtalan!
És a süket fajd: szép volt éneke
Engem egészen megnevettete!
Engem egészen megnevettete!
Megró a banka költőt, éneket:
Saját erdőhonát mocskolta meg!
Saját erdőhonát mocskolta meg!
'Elég, elég...! - szólt a madárkirály -
Boszús szemének villogásinál -
Boldogtalan nép! hát ekkép hat-e
Lelkedre a költőnek éneke?
Imígy érted, imígy fogod fel őt?
- Költőm ne énekelj e nép előtt! -
Álmos bagoly, sötét oduba menj! -
Hitvány banka, te, rajtad semmi szenny?
Birálsz te fajd, egy szót sem hallva bár?
Menj léha gólya, van férges mocsár!
Élődjetek gyász hollók a dögön!
Fűvelj bárgyú lúd a sovány gyöpön!
Költőm e népnek hallgasson dalod!
Hah!... színem elől takarodjatok...!
Boszús szemének villogásinál -
Boldogtalan nép! hát ekkép hat-e
Lelkedre a költőnek éneke?
Imígy érted, imígy fogod fel őt?
- Költőm ne énekelj e nép előtt! -
Álmos bagoly, sötét oduba menj! -
Hitvány banka, te, rajtad semmi szenny?
Birálsz te fajd, egy szót sem hallva bár?
Menj léha gólya, van férges mocsár!
Élődjetek gyász hollók a dögön!
Fűvelj bárgyú lúd a sovány gyöpön!
Költőm e népnek hallgasson dalod!
Hah!... színem elől takarodjatok...!
