Tompa Mihály: ÉGŐ SZERELEM.
Szerelemnek szép virága?
Nyíló szirma úgy piroslik,
Mintha vérbe volna mártva.
Olyan hosszan, olyan mélyen?
Hisz boldogság és öröm van
Festve csillogó szinében!
Fénysziromnak gyilka érte,
Mely szerelemtől piroslott:
Földre omlott drága vére.
Így kiált a hűtelennek:
'Igaz voltam, elhajoltál...!
Te megöltél, - én szeretlek!'
Benne minden élet elhül...
De a holtat visszaküldi
A mosolygó kikelettül;
S érzéketlen, föld alatt van,
Amely lángolt benne egykor,
A szent érzés halhatatlan!
Parlagrózsa forró vére:
Hatalma a szerelemnek
Uj virágot hoza létre.
A magános éjszakában:
'Hű maradtam. hűn szeretlek
Az életben, a halálban!'
Mintha vérbe volna mártva:
Hulló vérből lett az égő-
Szerelemnek szép virága.