Tompa Mihály: PERPÉTUEL.
PERPÉTUEL.
Bús virágán a perpétuelnek
Titkos vágyak sohajtási kelnek;
A sohajtás száll a violához...
S vissza, fájó meg nem hallgatást hoz.
Szerelemmel néz a szép virágra,
De ez hideg, mellőző iránta!
S hogy előtte bős lelkét kitöltse:
Három követ mégyen végre tőle,
Kik háromszor meghajolva mélyen,
Violához igy szólnak nevében:
Titkos vágyak sohajtási kelnek;
A sohajtás száll a violához...
S vissza, fájó meg nem hallgatást hoz.
Szerelemmel néz a szép virágra,
De ez hideg, mellőző iránta!
S hogy előtte bős lelkét kitöltse:
Három követ mégyen végre tőle,
Kik háromszor meghajolva mélyen,
Violához igy szólnak nevében:
Folyóka:
Amióta láttalak,
Álmam, nyugtom elveszett...
Ah, hallgass meg... vagy ha nem:
Vedd el e bús életet!
Amióta láttalak,
Álmam, nyugtom elveszett...
Ah, hallgass meg... vagy ha nem:
Vedd el e bús életet!
Ákácvirág:
Lelkemben az érzelem
Tiszta, fényes, mint a hó;
S nem tudom kimondani,
Mily forró, mily lángoló...!
Lelkemben az érzelem
Tiszta, fényes, mint a hó;
S nem tudom kimondani,
Mily forró, mily lángoló...!
Örökzöld:
Mi a válasz...? ajakad
Még ne, ah ne mondja ki...!
A reménnyel szívemet
Engedd még ámítani!
Mi a válasz...? ajakad
Még ne, ah ne mondja ki...!
A reménnyel szívemet
Engedd még ámítani!
Hallja mindezt a kert violája,
De kitérő választ adva rája:
Gyötrelmére perpétuelnek
A virágok búsan visszamennek.
Több sikerrel mégis aki járjon:
Követségbe mégyen ujra három,
Kik előtte meghajolva mélyen,
Szólnak a bús szerető nevében:
De kitérő választ adva rája:
Gyötrelmére perpétuelnek
A virágok búsan visszamennek.
Több sikerrel mégis aki járjon:
Követségbe mégyen ujra három,
Kik előtte meghajolva mélyen,
Szólnak a bús szerető nevében:
Kalász:
Érted égek, szép virág!
Ah, tekints rám nyájasan...
Szivemben a szerelem,
Hervadhatatlan mint magam!
Érted égek, szép virág!
Ah, tekints rám nyájasan...
Szivemben a szerelem,
Hervadhatatlan mint magam!
Jázmin:
Boldogits, ah boldogits...
Ne légy olyan idegen:
Egy füzérbe fonjon az
Édes boldog szerelem!
Boldogits, ah boldogits...
Ne légy olyan idegen:
Egy füzérbe fonjon az
Édes boldog szerelem!
Istenfa:
Ha tudnád mit szenvedek...
Gyötrő kétség habja hány!
Szivemben a bú lakik...
Arcom könyűs, halovány!
Ha tudnád mit szenvedek...
Gyötrő kétség habja hány!
Szivemben a bú lakik...
Arcom könyűs, halovány!
«Nem szeretlek... nem foglak szeretni!»
A kegyetlen válasz ennyi.
És utószor a kevély virágnál:
Megjelen még három bús virágszál,
Kik előtte meghajolva mélyen,
Igy beszélnek küldőjük nevében:
A kegyetlen válasz ennyi.
És utószor a kevély virágnál:
Megjelen még három bús virágszál,
Kik előtte meghajolva mélyen,
Igy beszélnek küldőjük nevében:
Havasi rózsa:
Puszta lett a szép virág...
Messze szállott a remény...!
Csillag és hold nem ragyog
A csalódás éjjelén!
Puszta lett a szép virág...
Messze szállott a remény...!
Csillag és hold nem ragyog
A csalódás éjjelén!
Szomoru fűz:
E kebelben nem maradt
Csak a gyilkos fájdalom;
Mégis aki adta ezt:
Áldanom kell, áldanom!
E kebelben nem maradt
Csak a gyilkos fájdalom;
Mégis aki adta ezt:
Áldanom kell, áldanom!
Gyopár:
Végem eljött... örökre
Hervadatlan maradok!
Hű szerelmem tart meg úgy...
Isten hozzád... meghalok!
Végem eljött... örökre
Hervadatlan maradok!
Hű szerelmem tart meg úgy...
Isten hozzád... meghalok!
Útra kelvén a követ-virágok:
Néz sokáig viola utánok;
Jobb szeszélyben, bánni kezdé tettét,
S várja: hogy jön tán még egy követség!
Ah, de nem jön, - nincsen aki küldjön...
Hol meleg sziv sohajtási keltek:
A kebel s ajk megszáradva állnak...
Lelke elszállt a perpétuelnek!
Néz sokáig viola utánok;
Jobb szeszélyben, bánni kezdé tettét,
S várja: hogy jön tán még egy követség!
Ah, de nem jön, - nincsen aki küldjön...
Hol meleg sziv sohajtási keltek:
A kebel s ajk megszáradva állnak...
Lelke elszállt a perpétuelnek!
