Tompa Mihály: A VITÉZ.
A VITÉZ.
,Ki vagy, ki oly sebten s későn
Kopogtatsz a vár kapuján?
Szökevény-e, kalandor-e,
Avagy hirnök talán?'
Kopogtatsz a vár kapuján?
Szökevény-e, kalandor-e,
Avagy hirnök talán?'
«Egyik sem a három közül,
De jó barát! - nyisd a kaput!»
A felvonó hid átzuhan,
S a jött a várba jut.
De jó barát! - nyisd a kaput!»
A felvonó hid átzuhan,
S a jött a várba jut.
«Időm rövid, szavam kevés,
- Imigy szól a várúr előtt, -
Ellenség tört ránk, hada sok...
Hogy szinte reng a föld!»
- Imigy szól a várúr előtt, -
Ellenség tört ránk, hada sok...
Hogy szinte reng a föld!»
«Látsz engemet, tudd sorsomat;
Van két árvám, kis gyermekem!
Rég keresünk nőt és anyát,
Add lányodat nekem!»
Van két árvám, kis gyermekem!
Rég keresünk nőt és anyát,
Add lányodat nekem!»
,Becsüllek érte, aki vagy...
Hogy nyiltan szólsz, - s hogy ezt mered!
De hirneved hallasd velem,
S mutasd fel címered!'
Hogy nyiltan szólsz, - s hogy ezt mered!
De hirneved hallasd velem,
S mutasd fel címered!'
És megfordul a jövevény,
A nyilt homlok most árnyat ölt...
Menvén ennyit mond: «Jő a had,
Hogy szinte reng a föld!»
A nyilt homlok most árnyat ölt...
Menvén ennyit mond: «Jő a had,
Hogy szinte reng a föld!»
--
«Ki vagy, ki oly sebten kopogsz
Beteg harcosnak ablakán?
Az ellenhad vitézei
Éledtek fel talán?»
Beteg harcosnak ablakán?
Az ellenhad vitézei
Éledtek fel talán?»
,Alusznak ők, - láss engemet!
Ki hős valál a vérnapon:
Nevedről fenn beszél a hír,
S három nagy testhalom.'
Ki hős valál a vérnapon:
Nevedről fenn beszél a hír,
S három nagy testhalom.'
,Ősváramban, nemes vitéz!
Megkérted én leányomat,
Im, itt a hű nő és anya...
Szivét, kezét fogadd!'
Megkérted én leányomat,
Im, itt a hű nő és anya...
Szivét, kezét fogadd!'
«Mily kéz, mily sziv! - de általok
Szép álmam már be nem telik...
Itt... szúr a bentört nyilszigony...
Végem lesz reggelig...!»
Szép álmam már be nem telik...
Itt... szúr a bentört nyilszigony...
Végem lesz reggelig...!»
,Örök fény a bajnok nevén!
De nincs-e két kis magzatod?
Még jobban kell a hű anya:
Ha őket elhagyod!'
De nincs-e két kis magzatod?
Még jobban kell a hű anya:
Ha őket elhagyod!'
«Melynek harcán, port és mezőt
Omló vérem megáztata; - -
S mely általam megmentve lőn:
Anyjok lesz a - haza!»
Omló vérem megáztata; - -
S mely általam megmentve lőn:
Anyjok lesz a - haza!»
