Tompa Mihály: BASA KUTJA.
Sok deli lány van Gömörben,
S halmok alatt forr sok kútfő,
Az hevítő, ez meghűtő.
Szomjas a hegyköz vizére;
Hejha, de jobban lányára!
Akinek édes szép szája.
Van, ki vizet hoz s rabol lányt,
Népe, hatalma tengernyi...
Egri basának jó lenni!
S két Aga jő a Sajóig,
Hanvai erdőn vár, lappang,
Merre utalná jel, vagy hang?
Hallgatag erdő megzajdul,
Forr, bugyog a víz gyorsabban,
A deli bimbó megcsattan.
Rajta-esik, hogy megbontsa,
Gyenge fuvallat, mely támadt,
Üzni segitvén éjt, álmat.
Hószinű kendő meglebben,
Szép hajadon jő korsóval,
S ajkain a dal megszólal:
Viola is van mellette,
Barna legény, a süveged
Hejh, beh virág nélkül viseled!
Éri azontúl a forrást,
S hogy tele lész a korsója;
Kapja török kéz gyors lóra.
Két Aga örvend: van víz s lány;
Mert ugyan izzadt a félsz-en,
Hogy feje nélkül el-lészen.
- Hol csupa erdő s bérc a föld -
Téve lovok nagy gyors útat:
Két török ottan megfúvat.
Reng a hozott víz, testvére...
És az edény forr színiglen,
S összetörik hogy felbillen.
Ülj fel Omár s menj amint bírsz!
Ha haza nem visz napszállat:
Port söpör úgy a szakálad!
A Basa-urnak nem kell más!
És ital és lány egyszerre...
Vétni ez ellen ki merne!?
Jó nap, ugyan tán kergetnek!?
Itt van az est, már itt éjfél...
Vessz el Omár, beh megkéstél!
Szendereg a lány, - fátyolt von
Bús szeme- s fájó szívére
A kies éjnek tündére.
(Vékony ugyan, mint a hártya
Nála a holnap reménye...)
Gyúl szeme vágyó, hő fényre.
Megjön Omár is káromván:
(Ménje kidőlött alóla.)
Eb vize, már hát itt volna!
Hasztalan! úgy is késő már, -
Szembe velök nép s hírnök jön:
A Basa szörnyet halt rögtön!
S hallgat ugyan még mindegyik;
Terve, szemében és arcán;
'Hadd nekem a lányt! - szól Arszlán -
- S közben a kaftánt leölté, -
S monda Omár: «én fáradtam...!»
,A vizet idd meg miattam!'
Toldja az osztályt nem bánom!'
«Kocka! ki jót vet, hadd kapja...»
,Kocka vitéznél a szablya!'
Vágja fejéért a turbánt,
Sebheti egymást szép rendin...
Fenn tusakodván a semmin...
S a menekült lány ül nyergén,
Ajh, de mi jó sors a tarnak:
Van legalább víz, - mosdhatnak!
Visszamegy a lány Hanvára;
Hol maig is még szól, élvén
A rege a kút mellékén.