Tompa Mihály: EMLÉKLAPOK EGY ASSZONYHOZ.
EMLÉKLAPOK EGY ASSZONYHOZ.
Feléd nem vonzza szívem semmi vágy;
Azt hittem egykor, hogy szerettelek:
Multunk emléke olyanná leve,
Mint elpusztult, fűvel benőtt telek.
Azt hittem egykor, hogy szerettelek:
Multunk emléke olyanná leve,
Mint elpusztult, fűvel benőtt telek.
Nincs, mit megbánjak, és a multakat
Nincs miért elősohajtani;
Én sem szerettem, te sem szeretél...
Mindkettőnk szíve csak a - hajdani!
Nincs miért elősohajtani;
Én sem szerettem, te sem szeretél...
Mindkettőnk szíve csak a - hajdani!
_________
Mi a te kebled? szép fehér lap az,
Zárt levél, benne csábitó szavak,
Piros pecsétje, ajkad, bárkinek
Olvasztó csókján bizton felszakad!
Zárt levél, benne csábitó szavak,
Piros pecsétje, ajkad, bárkinek
Olvasztó csókján bizton felszakad!
Olvastam én e nyájas levelet,
A kezdő szó igy hangzott: édesem!
Olvasta más a nyájas levelet:
S a kezdő szócska hangzott rendesen.
A kezdő szó igy hangzott: édesem!
Olvasta más a nyájas levelet:
S a kezdő szócska hangzott rendesen.
__________
Midőn álom közt átölelt karod,
Ajkad susogva monda más nevet;
Most tán más nyugszik karjaid között,
S álmodó lelked engem emleget!
Ajkad susogva monda más nevet;
Most tán más nyugszik karjaid között,
S álmodó lelked engem emleget!
Nem fáj, hogy akkor hozzám hűtelen
S másé volt kebledben a gondolat;
Hogy lelked vágya most felém csapong:
Jó asszony! az nekem gyönyört nem ad.
S másé volt kebledben a gondolat;
Hogy lelked vágya most felém csapong:
Jó asszony! az nekem gyönyört nem ad.
__________
Örűl az ifju cserfa, amidőn
Ölelve foly reá az iszalag;
De nyárba' már a vészes inda közt
Ágárul hervadt lombok hullanak.
Ölelve foly reá az iszalag;
De nyárba' már a vészes inda közt
Ágárul hervadt lombok hullanak.
Örültem én, midőn hókarjaid,
E vészes indák, átöleltenek;
De majdan, féltve ifjú életem
Zöld lombjait: rólam letéptelek!
E vészes indák, átöleltenek;
De majdan, féltve ifjú életem
Zöld lombjait: rólam letéptelek!
__________
Ha elszakadtunk, mint sohajtozál,
S mint vonta a vágy szívemet feléd!
Majd egymásba fonódtak fürteink,
Szívén az ajk az ajk forró lehét...
S mint vonta a vágy szívemet feléd!
Majd egymásba fonódtak fürteink,
Szívén az ajk az ajk forró lehét...
*A versszak helyett a költemények első kiadásában ez állott::
Hányszor szívtam be újra kebeled
Két halma közt felforrt lélekzetem!
Hányszor fonódtak össze fürteink,
Hányszor dobbant meg szívem szíveden!
Két halma közt felforrt lélekzetem!
Hányszor fonódtak össze fürteink,
Hányszor dobbant meg szívem szíveden!
*
S mégis, ha évek mulva mondanám
Ezt néked, vagy te mondanád nekem:
Ezt néked, vagy te mondanád nekem:
Bizony, bizony! mindketten egyaránt
Így válaszolnánk: nem emlékezem...!
Így válaszolnánk: nem emlékezem...!
__________
Tükör vagy, asszony! fényes és sima,
És az is leszesz holtod napjaig;
Arany rámád épségben megmaradt,
Mégis ugy tetszik: már halványodik!
És az is leszesz holtod napjaig;
Arany rámád épségben megmaradt,
Mégis ugy tetszik: már halványodik!
Magát benned meglátja száz alak,
- E tűkör annyi arcot visszaad! -
Emlékezzél rá: a nézők sora
Megritkul, elhágy rövid év alatt!
- E tűkör annyi arcot visszaad! -
Emlékezzél rá: a nézők sora
Megritkul, elhágy rövid év alatt!
__________
Jó asszony! kebled vészes síma tó;
Szép fehér orcád a rengő habon
Úgy űl, miként a mély tó közepén
Fehéren nyíló liliom.
Szép fehér orcád a rengő habon
Úgy űl, miként a mély tó közepén
Fehéren nyíló liliom.
Ki vízi liljomot szakítni vágy:
Örvény csap át a vakmerő felett;
Ki csábitó orcád után hajol:
Elnyeli mély, örvényes kebeled!
Örvény csap át a vakmerő felett;
Ki csábitó orcád után hajol:
Elnyeli mély, örvényes kebeled!
__________
Kebled lángol, s könnyű lapként elég;
S mi szenvedélytől írva rá vagyon:
Olvashatón meglátszik akkor is
Holt betűkben, az égett hamv-lapon.
S mi szenvedélytől írva rá vagyon:
Olvashatón meglátszik akkor is
Holt betűkben, az égett hamv-lapon.
El nem perzseltem éltem lángodon;
S e képek, melyeket rólad veszek:
Játékbul rajzolt kígyó-alakok,
Ártalom nélkül enyelgvén velek!
S e képek, melyeket rólad veszek:
Játékbul rajzolt kígyó-alakok,
Ártalom nélkül enyelgvén velek!
