Tompa Mihály: A VÁNDOR KÖNYVÉBE.
S nagy messze földek tájain ragad, |
Ki jársz hullámon, havas bérceken: |
Megáldja Isten! vándor, útadat! |
Egy helyről másra nyugtalan siet: |
Egész világé hogy mégsem lehetsz, |
Egész világ nem lehet a tied! |
Előtte fény s zaj: fárasztó, unott; |
A zajgó körből nyugalomba vágy, |
Ohajtván csak egy bizalmas zugot. |
El ne felejtsd hazád és nemzeted! |
Mig a világ azoknak birtoka: |
Ennek mindene az, ha szereted! |
De őseidnek hamvát ne feledd ... |
Ne, a fényes, dús paloták miatt: |
Az egyszerű kis szalmafedelet! |