Tompa Mihály: ÖRÖMVERS
ÖRÖMVERS
* Az Irodalomtörténeti Közlemények 1922. évfolyamában közreadta Harsányi István.
*
DROPPA MIHÁLY FÉLSZÁZADOS ÜNNEPÉRE
I.
Hív munkásságban élvén,
A hosszu pálya végén
Szentebb öröm derűje
Mint hogy tisztünk betöltve,
| Mi szép - mi isteni! |
| Visszatekinteni! |
| Nem mosolyghat reánk, |
| Melyre hivattatánk. |
Agg férfiú! félszázad
Hogy a kis gyenge nyájat
S munkál a gyermek elme
Legyen az Úr kegyelme
| Immár eltelve van, |
| Vezérléd gondosan, |
| Fejlesztésén kezed; |
| Ez után is veled! |
Munkás férfi! légy üdvez,
Méltányos részedűl ez
Szived nyúgodt és tiszta,
Mosolygva nézhetsz vissza
| S ajakinkról fogadd |
| Őszinte hangokat, - |
| Mint a nap ha leszáll: |
| Pályád határinál. |
II.
Nem vész el jutalma a hű munkásnak;
Rá lelki nyugalom, hála és tisztelet várnak.
Ki hü munkásságban töltél immár ötven évet,
Hála és tisztelet legyen érdembéred.
Rá lelki nyugalom, hála és tisztelet várnak.
Ki hü munkásságban töltél immár ötven évet,
Hála és tisztelet legyen érdembéred.
S ha majd egy napon ősz fejedet ennyi
Törődés után a sirba hajtod le pihenni,
Legyen áldás, béke, elhamvadó szived felett
És fejfádon meleg köny s hű emlékezet.
Törődés után a sirba hajtod le pihenni,
Legyen áldás, béke, elhamvadó szived felett
És fejfádon meleg köny s hű emlékezet.
