Tompa Mihály: HALLGASS ...!
HALLGASS ...!
Hallgass, hallgass, elkésett dal,
Szebb napoknak képe, társa!
Lomb, virág ha tégedet hall,
Még fájóbb lesz kimulása.
Hallgass, hallgass, elkésett vágy,
Ne vérezd a szivet jobban!
Kit remény, kedv, minden elhágy:
Hadd veszítsen megnyugodtan!
Szebb napoknak képe, társa!
Lomb, virág ha tégedet hall,
Még fájóbb lesz kimulása.
Hallgass, hallgass, elkésett vágy,
Ne vérezd a szivet jobban!
Kit remény, kedv, minden elhágy:
Hadd veszítsen megnyugodtan!
Bús a tájék hervadáskor ...
Ugy elnémult a dalos had!
Hegy-völgyön a tündér sátor
Ki hitte, hogy igy leroskad!
Ki hitte, hogy haloványon
Huny le a szép csillag fénye?
S szép reménység, boldog álom:
Fájdalommá válik végre?
Ugy elnémult a dalos had!
Hegy-völgyön a tündér sátor
Ki hitte, hogy igy leroskad!
Ki hitte, hogy haloványon
Huny le a szép csillag fénye?
S szép reménység, boldog álom:
Fájdalommá válik végre?
Zaklató vágy, néked éltem!
Keblem égett s el nem hamvadt;
Elhagyattad jókor vélem
Az őstelket, a nyugalmat!
Magas szirten vérzéd lábam,
Majd a mély tengerre űztél!
Nem hagyál a palotában,
Nem hagyál a pásztor-tűznél!
Keblem égett s el nem hamvadt;
Elhagyattad jókor vélem
Az őstelket, a nyugalmat!
Magas szirten vérzéd lábam,
Majd a mély tengerre űztél!
Nem hagyál a palotában,
Nem hagyál a pásztor-tűznél!
Nyertem szivet, boldogságot,
S oda hagytam, oda, érted!
Kór szivem gyógyulni vágyott,
S tudva szíttam édes mérged!
Im! lassúlunk mind a ketten ...!
Aggott sólyom, vedlett szárnnya
Repült bár a fellegekben:
Csak a szomszéd fáig szárnyal.
S oda hagytam, oda, érted!
Kór szivem gyógyulni vágyott,
S tudva szíttam édes mérged!
Im! lassúlunk mind a ketten ...!
Aggott sólyom, vedlett szárnnya
Repült bár a fellegekben:
Csak a szomszéd fáig szárnyal.
Boldog tájak! nyugodalmas
Hűség karja ... tűzhely lángja!
Erőtlen vágy, hallgass, hallgass!
Lelkem a mult vérzi, bántja!
Tört virághoz, hullt levélhez
A nyájas dal hasztalan szól ...
Szivem is csak betegebb lesz
A mosolygó gondolattól!
Hűség karja ... tűzhely lángja!
Erőtlen vágy, hallgass, hallgass!
Lelkem a mult vérzi, bántja!
Tört virághoz, hullt levélhez
A nyájas dal hasztalan szól ...
Szivem is csak betegebb lesz
A mosolygó gondolattól!
Oh csak vissza, vissza térne
A szép nyárnak fénye, lombja!
Ború gyűlne bár az égre,
Mely szélvészben lángját ontja.
Hah, csak bírna! szállna véled,
Oh vágy, e szív kénye-kedvén!
S magam ismét a nagy élet
Zajgó hullámára vetném!
A szép nyárnak fénye, lombja!
Ború gyűlne bár az égre,
Mely szélvészben lángját ontja.
Hah, csak bírna! szállna véled,
Oh vágy, e szív kénye-kedvén!
S magam ismét a nagy élet
Zajgó hullámára vetném!
