Tompa Mihály: KIZÖLDÜLT ...
Akinek nincs, biztos tanyát ott keres,
Akit otthon vetett ággyal nem várnak:
Minden bokor szállást ad a betyárnak.
Setétség a takaródzó, nem káros;
Három hadnagy üzte, nyomta nagy földön ...
Alhatik már: kinek tetszik, hadd jőjön!
Betyár-lónak nem kell béklyó, se pányva;
El se lopják, más gazdához se vágyik,
Éhen, szomjan szolgál egyet halálig.
A nyeregben keresed a kenyeret!
Nem jársz te ki takarásra, kepére,
Az orcádnak nem ég el a fehére!
Ingyen adja a csapláros, ami jó;
Elszereted a menyecskét urátúl,
És vámot szedsz Tiszán innen, Tiszán túl!
Tele raknád, ha vón mivel, a jászlát;
Egy kis tanyán meghuznád még magadat;
De senkid sincs, apád anyád megtagad!
Nem ér a szél, nem ázol meg alatta!
Nem hallasz ott madárszónál egyebet, -
De ez a ház csak őszig ád fedelet. |
Őszi eső, havas eső ver bele;
Oldalán az északi szél ki- s bebú ...
Betyár szíve beh szomorú, szomorú!
Vesd fel magad gyors paripád hátára,
A szélvésszel fuss versenyt a világon,
Oda, ahol ember szeme ne lásson!