Tompa Mihály: KIKIRCSEKBEN...
KIKIRCSEKBEN...
Kikircsekben, ibolyákban
Üdvözlém a kikeletet;
Örvendeztem a bogárnak,
Mely a napon föléledett.
Üdvözlém a kikeletet;
Örvendeztem a bogárnak,
Mely a napon föléledett.
Vártam még a gólya jöttét,
- Fészke itt áll háztetőmön, -
Hogy körűltem minden nyájas
Tavaszias képet öltsön.
- Fészke itt áll háztetőmön, -
Hogy körűltem minden nyájas
Tavaszias képet öltsön.
Ide tart már évek óta,
Szinte tag lett a családban:
Fészkünk jobban én se védném,
Mint őt gyakran védni láttam.
Szinte tag lett a családban:
Fészkünk jobban én se védném,
Mint őt gyakran védni láttam.
Amikor jött, üdvözöltük,
Amikor ment, jót kivántunk,
Érkezése, távozása
Napot jegyzett már minálunk.
Amikor ment, jót kivántunk,
Érkezése, távozása
Napot jegyzett már minálunk.
Most is várom, - s mind hiában!
Kimaradt a gólya végkép!
Mi nagy történet a madárral?
Pusztulásnak hagyva fészkét...!
Kimaradt a gólya végkép!
Mi nagy történet a madárral?
Pusztulásnak hagyva fészkét...!
Valahol a tengerparton
Összeesve porlik csontja;
Fehér tollát messze földön
Déli szellő fújja, hordja....
Összeesve porlik csontja;
Fehér tollát messze földön
Déli szellő fújja, hordja....
Mint kik egykor messze mentek,
Fenn-repűlvén nagy merészen;
S ott porladnak csontjaik most
A tengerpart fövenyében.
Fenn-repűlvén nagy merészen;
S ott porladnak csontjaik most
A tengerpart fövenyében.
S nevöket az emlékezet,
- Mint a messze járó szél a
Földre hullott madár tollát, -
Meglebbenti néha... néha....!
- Mint a messze járó szél a
Földre hullott madár tollát, -
Meglebbenti néha... néha....!
