Tompa Mihály: ALKONYATKOR.
ALKONYATKOR.
Gyengűl a fény, amely nyugatot ellepi,
Ködben boronganak a távol képei;
A zaj lecsendesűl, mely szerte hallatott,
Hűs estve váltja fel a hosszu, hév napot.
Ködben boronganak a távol képei;
A zaj lecsendesűl, mely szerte hallatott,
Hűs estve váltja fel a hosszu, hév napot.
Boldog az, akinek pillája már nehéz!
Az álom közelít, a nap feledve lész...
És boldog, akinek készen van már az ágy,
Amelyet, soká lesz, mig ismét odahágy!
Az álom közelít, a nap feledve lész...
És boldog, akinek készen van már az ágy,
Amelyet, soká lesz, mig ismét odahágy!
