Tompa Mihály: A TÉL.
Virágok ünnepe- s az oltárok helyén
A tél uralkodik, s törvénye oly kemény!
Napfény, ne légy meleg! harmat, ne permetezz!
Foganást, születést irígyen ellenez.
Nem hozna ő tavaszt a tél pusztáira,
S ha kidugná fejét: meg kéne halnia!
Nesz, mit nem a határ, csak a barázda hall;
Mezők órája te, hallgass el! még hamar!
- Dal s szerelem lakott keblében titkosan -
Most talpig meztelen: regény, dísz oda van!
Hogy idegen földön hányatva vesszenek ...
Szegény fa, oh szegény bujdosó levelek!
De legnagyobb érte a zúgó folyamot;
A zordon tél reá
Békót önmagából készített és rakott!