Tompa Mihály: A VÁNDORNAK.
Térj vissza a hármas halomhoz,
Világnak vándora! |
Idegen vagy, legtöbb, ha vendég,
Fordulj ott bárhova. |
Vágyódás közt omolva könyje:
Gyötrődik szertelen, |
- Te elszakadsz e drága helytűl
Önként, keservtelen! |
Vagy jársz gyönyört, élvet keresni
A földnek távolán? |
Hited megtört? s mint gyenge nádszál
Földig hajolsz talán? |
A más borától lészesz ittas ...
A mámor oly rövid, |
- Mi is felejtetné az otthon
Fájdalmát, örömit! |
A bánat illő: - csüggedés nem,
Mely kór gyanánt ragad: |
Bús, kétkedő a pusztaságon.
- Ki nem vall: az tagad! |
Fogjon körül gonosz kisértet
És képtelen sötét; |
Ha gyult szövétnekkel kezében,
A hajnal kél föléd! |
Ama csáb-utra tévelyedtél,
Mely csillogó, - s rideg, |
Szolgálni a széles világot:
Elvész övéinek. |
Süt milliók- s az egyetemre,
Osztván fényt, életet: |
Hadd láttassék meg fénye, lángja,
Min oltárunk felett! |
Amit reád amaz örök, szent
Kötelesség rova ... |
Térj vissza a hármas halomhoz,
Világnak vándora! |