Tompa Mihály: AZ ESZTENDŐ VÉGÉN.
AZ ESZTENDŐ VÉGÉN.
Mint habja a sebes folyónak
És nincs erő, mely a lezajlót
Nap nap után elment, betöltve
S mi érezzük, hogy életünkből
| Sietve zúg alá, |
| Visszafordítaná: |
| A megszabott határt, |
| Egy év megint lejárt. |
És oh mily év volt ez! hozott ránk
Fejünkre gyászt tőn és szemünkből
Mély csügedésbe ejtve gyakran
Ah, csuda volt, hogy el nem estünk
| Bút, gondot és sanyart ... |
| Kínos könyűt facsart; |
| S hálót vetett elénk ... |
| S meg nem emészteténk! |
És mely nekünk vajmi kevés jót,
Rideg szóban említsük-é a
Az évre hangos, terhes átkot
Emléke is legyen szivünkből
| De sok gonoszt adott: |
| Lefolyt órát, napot? |
| Kiáltva szertelen: |
| El-kitörőlve ...? Nem! |
Kényeztet a jó sors; - kevéllyé
A bajt, nyomort ösmérje keblünk
Ennek keze gyomlál ki onnan
Mely annyi szép erény-virágot
| Tesz, bűn- s bukásba ránt; |
| Gondos kertész gyanánt! |
| Nagy-sok mérges gyomot, |
| Növésben elnyomott. |
Az Úr bölcs, jó, ő adja nékünk
Amazt fogadd hálaadással,
Ő hordja e roppant világnak
Öröm- s búban, élet- s halálban
| Az édest, keserűt; |
| Ezt gyáván ne kerűld! |
| Örök nagy gondjait ... |
| Kössön hozzá a hit! |
Hangozzanak fennen szivedben
Légy, a magas célt nézve, ember,
Áldozz, hogy a szent láng ezer szív
Tudj hatni, tűrni és szeretni,
| Az erkölcs szavai, |
| Keresztyén s hazafi! |
| Fagyát olvassza fel, |
| Meghalni is, ha kell! |
Igy semmi nem szülhet sziveden
Lábad oroszlányokra, s áspis-
Jöhet jó s rosz év; - bú, baj árja,
Megállhatsz minden rázkodásban
| Aggályt, réműletet, |
| Kigyókra vetheted! |
| Amely feléd rohan: |
| Nyugton és boldogan! |
